Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 22 (12. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
379 javaslatot én nem terjesztettem be, de természetesen, ha a kormányzat úgy ítéli meg, hogy van rá fedezet, akkor a magam részéről ezt is támogatni fogom. Tisztelt Országgyűlés! Arra kérem önöke t, hogy a politikai színeket félretéve próbáljuk meg ezt a kérdést véglegesen lezárni és egy olyan törvényt megalkotni, amelyhez nem kell visszanyúlni fél vagy egy év múlva, és amely azt a néhány embert - aki még itt él közöttünk és az elmúlt évtizedek tör ténelmének kárvallottja - segíteni tudja a mindennapi életében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP. DR. LENTNER CSABA (MIÉP) : Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos mérföldkő volt - közel ötven év hallgatása után - a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény elfogadása, amely a második világháborúban elszenvedett emberi veszteségekről, azok hozzátartozóina k kárpótlásáról, illetve az arra való jogosultságáról rendelkezett. (10.40) Ötven évvel a háború után adatott meg az a magyar törvényhozásban, hogy a vesztes háború áldozatairól, hadigondozottakról, hadiözvegyekről, hadiárvákról, azok kárpótlásáról törvény szülessen. A törvény megalkotása kapcsán azonban több, le nem szabályozott körülmény is felmerült. Az 1994ben elfogadott törvény tehát sebeket gyógyított, de a nem teljes körű beszabályozás mármár behegedni látszó sebeket is felszakított. A dr. Szabó Já nos honvédelmi miniszter úr által T/46. számon előterjesztett törvényjavaslat alapvetően az eredeti jogszabály 10. §át érinti. Szándéka nemes, hiszen sebeket kíván gyógyítani. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, lényeges arra utalnom, hogy az 1994ben elfogadott XLV. törvény a 10. § (1) bekezdésében úgy fogalmaz, hogy "Az a hadirokkant, hadiözvegy és volt hadiárva, akinek a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását 1944. december 22ét követően politikai okból megszüntették vagy szü neteltették" - ebből fakad tehát, hogy ellátását megállapították egykoron - "illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okokból elutasították, az elmaradt pénzellátásra, egyösszegű térítésre jogosult. Meg kell állapítani az egyösszegű térítést" - foga lmaz az eredeti, 1994. évi jogszabályhely - "annak a hadirokkantnak és hadiözvegynek is, akinek hadigondozotti igényjogosultsága 1991. december 31e előtt fennállt, de számára pénzellátást ezen időpontot követően állapítottak meg." A most T/46. számon előt erjesztett honvédelmi miniszteri módosító javaslat a 10. § (1) bekezdésére vonatkozóan kiegészítő jellegű, hiszen a hadirokkantakon, hadiözvegyeken és volt hadiárvákon túl a volt hadigyámoltakat és a volt hadigondozott családtagokat is egyösszegű térítésre jogosulttá teszi, amennyiben a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását 1944. december 22ét követően politikai okból szüntették meg vagy szüneteltették, illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okokból elutasították. A T/46. számú törvényjavaslat elfogadásával alkotmányos kötelezettségét pótolja a Magyar Országgyűlés, hiszen az Alkotmánybíróság 2/1988. számon meghozott határozatában megállapítja, hogy alkotmányellenes helyzet állt elő azzal, hogy az Országgyűlés az 1994. évi X LV. törvényben nem szabályozta a volt hadigyámoltaktól és volt hadigondozott családtagoktól politikai okokból elvont pénzellátás egyösszegű ellentételezését. Az Országgyűlés tehát a T/46. számú törvénymódosítás elfogadásával határidőben pótolhatja az 1998. december 31ig meghosszabbított kötelezettségét. A Magyar Igazság és Élet Pártja ezért támogatja a honvédelmi miniszter úr T/46. számon előterjesztett törvényjavaslatát. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor, hogy támogatásunkat hangsúlyozzuk, lényeges ut alnunk további, eddig még le nem szabályozott körülményekre, olyan eljárásokra, amelyek a magyar társadalomban még mindig nem kerültek megnyugtató módon rendezésre. Sem az eredeti, 1994. évi
