Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 22 (12. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. WEKLER FERENC (SZDSZ):
378 Lánycsók Baranya megyében egy magyarországi németek által lakott település. Amikor utánajártam a problémának, kiderült, hogy az itt és a szomszéd településeken élők esetében - és késő bb rájöttem, hogy Baranya megye nagy részén és az ország más olyan településein, ahol németek laktak - a gondot az okozza, hogy sem hadigondozotti, sem hadiárvaellátást nem kaptak a negyvenes évek közepén azok az emberek, akik ezt megérdemelték volna. Két okból nem kaptak: vagy azért, mert az akkori önkormányzat vezetése hanyag volt, és nem hívta fel a figyelmet arra, hogy nekik jár ez, vagy azért - és ez volt a többség , mert nem mertek jelentkezni ezekért az ellátásokért. Szó esett arról, hogy akkoriban nem nagy pénz volt, amit kaptak, és azért nem mertek jelentkezni a magyarországi németek, mert ugyanebben az időben zajlott a kitelepítés, és aki jelentkezett az önkormányzatnál, az nagy eséllyel nem a hadiárvaellátást kapta volna meg, hanem felkerült vo lna a kitelepítendők listájára. Úgy gondolom, ennek a mostani beterjesztett javaslatnak is ez a problémája, ugyanis rosszul határozza meg azt a kört, akiket kárpótolni kíván a mostani kormányzat, illetve kárpótolni kívánt az előző kormányzat, az előző parl ament, illetve a még azt megelőző parlament. Szerintem hibás az a megfogalmazás, amely a beterjesztett javaslat, illetve a törvény 1. § (4) bekezdéséről szól, amely azt mondja, hogy "volt hadiárva, akit szülője halála miatt; volt hadigyámolt, akit szülője hadirokkantsága miatt; volt hadigondozott családtag, akit unokája, gyermeke vagy testvére halála miatt hadiárvaként, hadigyámoltként, illetve hadigondozott családtagként az 1933. évi VII. törvénycikk alapján hadigondozásba vettek." Tisztelt Parlament! Nem ők a volt hadiárvák, hanem a volt hadiárvák azok, akiknek az édesapja meghalt a háborúban, függetlenül attól, hogy az 1933. évi törvény értelmében hadigondozásba vettéke őket valaha vagy sem. Ez az a pont, amivel nem tudunk egyetérteni, ezt javasoljuk mód osítani, és ezt a módosító javaslatot beadtuk. Mi azzal egészítenénk ki - hárman, Jauernik és Mádai képviselőtársammal írtuk alá ezt a javaslatot , hogy "továbbá, aki okirattal bizonyítja, hogy ezen ellátások valamelyike iránti igénye fennállt". Ez azt je lenti, hogy mindenki, akinek a szülője meghalt a háborúban, aki hadigyámolti vagy hadirokkanti ellátásban részesülhetett volna - függetlenül attól, hogy kapotte vagy nem , megkaphatja, ha a parlament megszavazza ezt a minimális kártérítési összeget. Arra szeretném kérni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy mérlegeljék ezt a módosító javaslatot, és - a részletes vitában ezért nem fogok újra szót kérni - majd támogassák. Ugyanis nagyon rossz egy falu, egy kis közösség lakosaival úgy találkozni, hogy az egyik , még élő gyermek - akinek az édesapja meghalt a háborúban - megkapja az 50 ezer forintot; a szomszédja viszont - akinek az édesapja ugyanúgy meghalt a háborúban, esetleg egymás mellett estek el - nem kapja meg az 50 ezer forintot azért, mert annak idején valamilyen oknál fogva nem járt neki a hadigondozotti ellátás. Arról, hogy hogyan semmisülhettek meg ezek az iratok '56ban vagy azelőtt, hogyan nem, hosszan lehetne beszélni és anekdotákat mondani, azt hiszem, hogy ezt a kérdéskört véglegesen így lehet le zárni. Nem rejtem véka alá, hogy én magam általában nem értettem egyet a kárpótlás intézményével. Viszont azt itt is nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy ha elkezdünk valakiket kárpótolni, akkor azt a kört teljes egészében ki kell elégíteni. Tehát nem csak egyes embereknek kell megkapniuk azt az összeget, amelyről itt beszélünk, hanem mindenkinek, akit ez érint, kerüljön ez bármennyibe. És ahogy ez itt már korábban elhangzott, nem olyan óriási összeg az az 100200 millió forint, amellyel ezt a problémát kezelni lehet. Annál is inkább, mert az előző Országgyűlés - Varga képviselőtársam - a költségvetésben megszavazta ennek a fedezetét, a Honvédelmi Minisztériumban rendelkezésre áll ez az összeg, egyszerűen a törvényt kell módosítani, és ki kell fizetni az oknak az embereknek, akiknek ez jár. Arra is felhívom az Országgyűlés figyelmét, hogy az előző parlament utolsó hónapjaiban Sepsey képviselőtársunk egy újabb javaslatot nyújtott be. Ez a javaslat akkor arról szólt, hogy kamatosan kapják meg azok, akik az e lmúlt évek rossz szabályozásai miatt hátrányban maradtak. Ilyen
