Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 22 (12. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - JAUERNIK ISTVÁN (MSZP):
371 A polgári kormány ezen alkotmányellenes helyzetet számolja fel akkor, amikor jelen törvényjavaslatot benyújtotta, és azt kéri az Orszá ggyűléstől, hogy a most hatályos törvényt ezen törvényjavaslat elfogadásával módosítsa. A törvényjavaslat történetéhez azonban az is hozzátartozik, hogy az Alkotmánybíróság határozata más vonatkozásban is megállapított alkotmányellenességet, nevezetesen a volt hadiárvák részére kifizetendő egyösszegű pénzellátást eredendően a törvény 1995. január 1jével rendelte folyósítani. Ez a törvényhely módosításra került, és a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvény, majd a Magyar Köztársaság 1996 . évi költségvetéséről szóló törvény a volt hadiárvák részére kifizetendő egyszeri juttatás kifizetésének határidejét két ízben is módosította. Az Alkotmánybíróság megállapította, és ez hozzátartozik a törvény történetiségéhez, hogy ezen kifizetés kétszeri elhalasztása alkotmányellenes, így ezen törvényi rendelkezéseket megsemmisítette. Jelen törvényjavaslathoz ez csak történetiségében tartozik hozzá. A törvényjavaslat általános vitájában a FideszMagyar Polgári Párt megvizsgálta azokat a kérdéseket, hogy a Házszabály rendelkezéseinek a törvényjavaslat megfelele, és azt a következtetést vonta le, hogy a törvényre az ismert okoknál fogva szükség van, és az összhangban áll az alkotmánnyal, illetve beilleszthető a hatályos magyar jogrendbe. Ezért kérjük tiszte lettel a törvényjavaslat támogatását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.) (10.00) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra következik Jauernik István képviselő úr, MSZP. JAUERNIK ISTVÁN (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt K épviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előttünk levő törvényjavaslat a hadigondozásról szóló '94. évi XLV. törvény másodszori módosítását indítványozza. Az alaptörvényt '94 áprilisában az akkori parlament az egyik utolsó döntéseként fogadta el. Az akkori Ország gyűlés, igaz, nagy többséggel szavazta meg ezt a törvényt, de a képviselők egy része már akkor biztos volt abban, hogy ezzel a kérdéssel még foglalkozni kell, mert az idő rövidségére való tekintettel látható volt, hogy nem sikerült minden kérdésben megnyug tató módon szabályozni a hadigondozás kérdéskörét. A törvény végrehajtása során ezek a gondok, problémák meg is jelentek. Konkrétan két kérdéskör volt az, amely a törvény gyakorlati végrehajtása során gondot okozott: egyrészt az egyösszegű térítésre való j ogosultság határidejének, határnapjának kérdésköre; a másik kérdéskörbe pedig - amely bizonytalanságot és gondot okozott - a bizonyítási eljárással kapcsolatos kérdések tartoztak. Ebből következett az, hogy az előző parlamentnek újból foglalkoznia kellett a kérdéssel. Sokan - közöttük én is - úgy gondolták, hogy az 1997. évi XIX. törvénnyel a meglévő problémák megoldódnak. Sajnos nem így történt. Igaz, nagyon sok problémát a törvénymódosítás rendezett, szabályozott, egyszerűbbé tett, és az addig látható gon dok jó része megoldódott, de sajnos még mindig maradt gond és probléma. Ezek miatt ennek a parlamentnek, immár a harmadik parlamentnek újból foglalkoznia kell a hadigondozás kérdéskörével. Mielőtt a konkrét törvényjavaslatot vizsgálnám, talán érdemes megné zni és megvizsgálni azt a kérdést, hogy mi vezetett ide, mi vezetett ahhoz a helyzethez, hogy kilenc évvel a rendszerváltás után még mindig nem rendezett ez a kérdéskör. Úgy gondolom, az alapvető gond abból adódik, hogy ez az alaptörvény két, szerintem jól elkülöníthető dolgot egyszerre akar szabályozni. Az egyik kérdéskör a hadigondozás kérdése, a másik pedig a hadigondozottak kárpótlásának kérdése. Itt most már nyugodtan említhetünk "kárpótlás" szót, annak ellenére, hogy a törvény nem használja ezt a kife jezést, minden esetben a törvény az elmaradt pénzellátás kompenzálása miatti egyösszegű térítés kifejezést használja. De az Alkotmánybíróság határozatában egyértelműen kárpótlást említ, és ezt a
