Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 22 (12. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LÁNYI ZSOLT, a honvédelmi bizottság elnöke: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
370 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A kormány által benyújtott T/46. számú törvényjavaslat ál talános vitájában felszólalt a miniszter úr a kormány képviseletében és Lányi képviselőtársam, a honvédelmi bizottság elnöke, aki a honvédelmi bizottság ajánlását ismertette. A FideszMagyar Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslatot, és egyetért a szóbeli kiegészítéssel, a honvédelmi bizottság ajánlásával. Felszólalásomban arra kívánok rámutatni, hogy a javaslat mennyiben felel meg a Házszabályban meghatározott és ezért az általános vitában vizsgálandó feltételeknek. A törvényjavaslat cs orbítatlanul megtartja azt az elvet és szolgálja azt a célt, amelyet a rendszerváltás első parlamentje 1994. május 6án kihirdetett, és a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény preambulumában meghatározott. Idézem röviden: "Az Országgyűlés, tisztelet tel emlékezve meg a hadiesemények során tanúsított példás helytállás következtében hősi halált halt vagy megrokkant katonákról, polgári lakosokról és ezek hozzátartozóiról, gondoskodása jeléül alkotta meg ezt a törvényt." Ez a megfogalmazás szinte megismét lése a hadirokkantak és hadigondozottak ellátásáról szóló 1933. évi VII. törvény bevezető rendelkezéseinek, és ez a folytonosság ilyen értelemben természetes is, hiszen ezen törvényekkel elismert erények, a haza védelme, hazaszeretet, hősiesség, a hazáért való felelősség és akár az élet feláldozása is, általános és a legmagasabb rendű emberi értékek. Az már csak jogtörténeti érdekesség, hogy az 1933. évi VII. törvény mindaddig hatályban volt, amíg azt az 1994. évi XLV. törvény nem helyezte hatályon kívül. A z persze már az adott politikai helyzet következménye volt, hogy az egyébként hatályban lévő törvény rendelkezései a szocialista hatalom által nem nyertek alkalmazást. Ez a törvény tehát mintegy 61 évig volt hatályban, de olyan helyzetben, amikor a világhá borúban hősi halált halt katonákat hősnek nevezni nem nagyon volt kívánatos. Nem csoda, hogy tulajdonképpen ez a hatalom az akkor még hatályban lévő törvény e rendelkezéseinek az alkalmazását szabotálta. Az 1994. évi törvény az elmúlt négy évben hatályosul t, sok ezer, tízezer érintett számára jelentett erkölcsi és anyagi értelemben elégtételt, illetve a fentebb idézett bevezető rendelkezéseknek megfelelő gondoskodást. Az 1933. évi törvény egyébként a hála lerovásáról tesz említést szinte hasonló szavakat ha sználva. A törvény jövőre vonatkozó rendelkezéseit kritika sem nagyon érte, hiszen ennek a törvénynek az egyik szakasza rögzítette, hogy a hadigondozás iránti igény határidőkorlátozás nélkül bármikor előterjeszthető. Anélkül, hogy az előttem szóló miniszt er urat és képviselőtársamat ismételném, én is megkísérlek rámutatni arra, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat miért szükséges, és az miért áll összhangban az alkotmánnyal és a módosítani kívánt törvényi rendelkezésekkel is. A hadigondozásról szóló t örvény legtöbb vitát, kritikát és talán félreértését is kiváltó rendelkezése annak a 10. §a, amely - miként erre hivatkozást történt - úgynevezett kárpótlási jellegű rendelkezés. A törvényhozó eredeti szándéka az volt, hogy azok a hadigondozottak, akik ko rábban pénzellátásban részesültek, és ezt tőlük politikai okból megvonták, illetve az megszüntetésre került, az elmaradt pénzellátás kompenzálására, ellentételezésére egyösszegű térítést kapjanak. 1997ben alkotmányjogi panaszok hatására az Országgyűlés mó dosította - és ez hozzátartozik a törvény történetéhez - az 1997. évi XIX. számú törvényével a hadigondozásról szóló 1994. évi törvényt. Ezzel a módosítással alakult ki ennek a törvénynek a mai napig hatályos szövege, amely azonban sajnos az alkotmányosság i vizsgálatot nem minden tekintetben állta ki. 1997ben is megmaradt az az alkotmányellenes helyzet, amelyet a miniszter úr szó szerint idézett az Alkotmánybíróság határozatából, tehát amely azáltal állt elő, hogy az Országgyűlés nem szabályozta a volt had igyámoltaktól és volt hadigondozott családtagoktól politikai okokból elvont pénzellátás egyösszegű ellentételezését.
