Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 22 (12. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
360 Az ülésnap megnyitása Az Országgyűlés őszi ülésszakának 5. ülésnapja 1998. szeptember 22én, kedden (9.04 óra - Elnö k: Gyimóthy Géza Jegyzők: dr. Szabó Erika és Mádai Péter) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 5. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezet ésében Szabó Erika és Mádai Péter jegyzők lesznek segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lányi Zsolt frakcióvezetőhelyettes úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót. LÁNYI ZSOLT (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! 1968ban, pontosan 30 évvel ezelőtt - mindannyian tudjuk - Csehszlovákiában megpróbáltak egy demokratikus kibontakozást elérni, és a diktatúrából egy demokratikus rendszerbe átmenni. Természetesen ez az akkori diktatúrának, elsősorban a Szovjetuniónak nem tetszett, ezért - mint nálunk 1956ban - beavatkozott a csehszlovák eseményekbe, és parancsot adott az akkori magyar bábkormánynak , hogy ebben az akcióban a magyar katonák is és a magyar hadsereg is vegyen részt. Akkor úgy fogalmazták meg, hogy a szocializmus védelmében internacionalista kötelessége a magyar kormánynak, a magyar bábkormánynak, hogy ebben az akcióban részt vegyen, Cse hszlovákiába csapatokat küldjünk. A csapatok kiküldése megtörtént, a demokráciába való törekvést sikerült a szovjet csapatoknak - a mi sajnálatos segítségünkkel - leverni, a szocializmus megvédésre került, a diktatúra tovább folytatódott. Amikor ennek az a kciónak vége lett, az akkori miniszterelnök nyilatkozott, megköszönte a hadsereg tevékenységét, kijelentette - és azt is megköszönte , hogy a hadsereg úgy tért vissza ebből az akcióból, hogy áldozata ennek az akciónak magyar részről nem volt. Ez az akkori nyilatkozat, amely 30 évvel ezelőtt hangzott el, nem volt igaz. Az akkori akciónak, az akkori intervenciónak igenis voltak magyar áldozatai, mely magyar áldozatokról semmiféle híradást a magyar társadalom nem kapott. Tudomásom van róla, hogy ezeket a magy ar katonákat, akik ott meghaltak, és akik között voltak tisztek és voltak egyszerű közlegények, az akkori kormány érthető okokból nem hozta haza, hanem külföldön vannak eltemetve, valahol a volt Szovjetunió területén, egy közös tömegsírban. Arról is tudomá som van, hogy e tömegsírhoz évekig a hozzátartozók, az édesanyák, a feleségek egy évben egyszer kilátogathattak, ott esetleg a megemlékezés virágait vagy egy kis koszorút elhelyeztek. Ez egy vagy két évig működött, utána azonban - bár a kiutazási engedélyt évente megkapták a hozzátartozók - a Szovjetunióban a sír közelébe sem engedték ezeket a szegény gyászoló embereket.
