Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 22 (12. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
361 Nekem mint a honvédelmi bizottság elnökének és a honvédelmi bizottságnak kötelessége, hogy az újkori magyar történelemnek ezt a sötét vagy világos foltját tisztázza. Tisztázza, és amennyiben a még élő hozzátartozók egyetértenek, tegyen lépéseket, hogy a külföldön, a volt Szovjetunió területén tömegsírba eltemetett magyar katonákat hozzák haza, mert teljesen mindegy, hogy milyen - igazságos v agy igazságtalan - háborúban, akcióban vettek részt, ők az életüket áldozták, parancsot teljesítettek, és ezért megilleti őket az, hogy becsületesen hazaszállítsuk, itt tisztelettel eltemessük őket, hogy a hozzátartozóik 30 év után halottak napján legalább egy szál virágot vagy egy kis koszorút el tudjanak a sírjukon helyezni. Ehhez kérem a parlament támogatását, kérem a Honvédelmi Minisztérium segítségét és minden magyar ember segítségét, mert a katonáknak nemcsak életükben, hanem ha feladatuk teljesítése közben halál éri őket, és életüket vesztik, akkor is szükségük van a megbecsülésre, mert a társadalomnak ez kötelessége, a mindenkori kormány és a mindenkori parlament kötelessége ezzel foglalkozni. Nagyon szépen kérem mindenkinek a segítségét, és köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Szabó János honvédelmi miniszter úré a szó. DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtárs aim! Tisztelt Lányi Képviselő Úr! Az emberi élet véges. Sokszor ezt képtelenek vagyunk megérteni, de tudomásul kell venni, hogy a nap minden reggel felkel. Ugye milyen egyszerű? És akkor rögtön rádöbbenünk, hogy milyen porszem vagyunk ebben a világban. A h alál nagyon szomorú tény, különösen akkor, ha katona hal meg, és különösen ha olyan körülmények között hal meg, amilyen körülményekre sor került 1968ban, amikor Magyarország is részt vett Csehszlovákia lerohanásában. Nagyon szomorú fejezete ez történelmün knek. Amikor halálos áldozatokról is szó van; amikor arról van szó, hogy illően el kellene temetni halottainkat, akkor teljes egyet tudunk érteni Lányi képviselő úrral, illetve a honvédelmi bizottság elnökének azon felvetésével, hogy valóban fel kell kutat ni, meg kell ismerni azokat, akik ilyen szomorú körülmények között haltak meg. Teljes mértékben együttérzünk a hozzátartozóikkal, azokkal a felvetésekkel, amelyeket nyilvánosságra is hoztak. Hozzá kell tennem azonban, hogy 120szor több idő telt el 1968 ót a, mint amióta ez a kormány hivatalában van - ez természetesen csak körülbelüli szám. Amikor ilyen felvetésekkel és kérdésekkel találkozunk, el kell gondolkodni azon, hogy ezalatt a hosszú idő alatt senkinek nem jutott eszébe - ez nagyon szomorú , hogy ez zel a kérdéssel akár a magyar parlamentben is foglalkozzunk. Mi természetesen már a probléma felvetése után nyomban hozzáfogtunk ahhoz, hogy adatokat szerezzünk be, és ennek alapján mondhatom, hogy ezen idő alatt ismereteink szerint négy katona vesztette é letét: három tiszt és egy honvéd; de lehet, hogy az áldozatok száma ennél több. Mindenesetre mindent megteszünk a probléma felvetése után, hogy teljes tényfeltárást végezzünk, és ennek alapján megnyugtató választ tudjunk adni a honvédelmi bizottságnak, a h onvédelmi bizottság elnökének azért, hogy az áldozatokat megfelelő módon, megfelelő tisztességgel el tudjuk temetni, és fel tudjuk kutatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) (9.10) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm szé pen. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orosz Sándor frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Szocialista Párt. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) :
