Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 8 (40. szám) - Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 50. évfordulója alkalmából benyújtott politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
3576 kisebbségeket. Nos, tisztelt Országgyűlés, a Magyar Demokrata Fórum többek között ezt a gondolatot is olyannak tekinti, amely gondolat annak idején nem került be az alapvető nemzetközi dokumentumba, és amelyet az Országgyűlés választott tisztségviselőinek, nekünk célszerű, sz ükséges és erkölcsös hangsúlyozni ebben a szövegben. A harmadik gondolat a nemzetközi emberi jogi egyezmények szellemében való következetes fellépés a Magyar Köztársaság részéről, az emberi jogok megsértése ellen határain belül és a nemzetközi színtéren eg yaránt. A negyedik gondolat alkotmányos kötelezettségünket rögzíti, nevezetesen azt, hogy nemzeti kötelezettségünk, hogy a törvényalkotás eszközeivel hozzájáruljunk hazánk valamennyi polgára emberhez méltó életéhez, különös tekintettel a hátrányos helyzetb en élők gazdasági és szociális felemelkedésére. Végezetül az ötödik gondolat az - két mondatban összefoglalható módon , hogy fel kell lépni az előítéletesség, a rasszizmus valamennyi formája ellen. Ezért tehát, tisztelt Országgyűlés, ez a kérdés nem közel íthető meg az antiszemitizmus vagy a filoszemitizmus állítása vagy vádja felől, hanem minden egyes előítéletesség egyöntetű, határozott és különbségtétel nélküli elutasítása felől. Végezetül az a gondolat, hogy hazánk alkotmányának szellemében vállalunk fe lelősséget a határon túli magyarok sorsának alakulásáért, segítséget nyújtunk fennmaradásukhoz, anyanyelvi, nemzeti és kulturális fejlődésükhöz, szintén alkotmányos kötelezettségünk, és amit nekünk a századvégen, az ezredfordulón az ismert nemzetközi körül mények közepette, az autonómiák ismert helyzetében, Schengen előtt, a magyarság és az elszakított magyar nemzetrészek érdekében feltétlenül hangsúlyoznunk kell egy ilyen nyilatkozat keretében. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum ezt a dokumentu mot támogatja, azzal egyetért. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) (10.30) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Csurka István úrnak, a MIÉP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Öné a szó, képvisel ő úr. CSURKA ISTVÁN , a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ha nem tartottam volna attól, hogy különcködőnek tűnök, akkor odalentről mondtam volna el ezt a beszédet, mert magyar vagyok. (Rövid szünet. - Közbeszólá sok az MSZP padsoraiból: Mi is! Sokan!) Ebben a sokak által - mint hallom - furcsának tartott mondatban az tűnik ki, gondolom, a számukra is, hogy sok az adósságunk emberi jogok tekintetében. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: 28 millió!) Sok a hátraléka a magyarságnak ezzel az ötven esztendővel szemben. Ez az ötven esztendő, amely 1948. december 20a óta eltelt, a magyarság számára talán a történelme legsötétebb időszaka volt. Még egyelőre kevés az a fény, amely ezen az éjszakán nyolc év óta átszűrődik. Err e az időszakra esik - ha az emberi jogok szempontjából nézzük a dolgot - a legtöbb kivégzés, a legtöbb bebörtönzés, a legtöbb jogfosztás, vagyonelvétel, emberi jogoktól való megfosztás. Itt erről nem lehet beszélni anélkül, hogy ezt meg ne mondanánk. Amiko r ezeket az elveket kihirdették, a magyarság alig tudhatott valamit arról, hogy egyáltalán kihirdették. El volt zárva attól a világtól, ahol érvényesültek, érvényesülhettek az emberi jogok, és még évtizedekig így volt, és egyre sötétebb lett. Most azok az emberi jogok legnagyobb előharcosai, élharcosai, akik abban a korszakban is elnyomták az emberi jogokat, visszafojtottak minden tisztességes törekvést; most pedig azzal, hogy kinyilvánítják az emberi jogok iránti együttérzésüket, úgy gondolják, hogy minden rendben van, minden el van számolva, valamennyien jó emberek vagyunk, mert lám, aláírjuk és kifejezzük együttérzésünket az emberi jogokkal.
