Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 8 (40. szám) - Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 50. évfordulója alkalmából benyújtott politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
3577 Kérem szépen, ez nagyon álságos tevékenység! A legnagyobb veszély az emberiségre nézve, ha nem néz szembe a saját é letének a tényeivel, a törekvéseiben megbúvó esetleges alantas szándékokkal, ha nem néz szembe hatalom és ember kérdéseivel. Természetesen az emberi jogokat mi is nagyon fontosnak tartjuk. Hozzájárulásunkat is adjuk mindehhez, de nem szívesen, mert azokkal , akik szintén előterjesztik, és úgy tüntetik fel magukat minden bocsánatkérés, minden bűnbánat nélkül, hogy ők is az emberi jogok harcosai, bizony nagyon nehéz együtt lenni. Ez a korszak a magyarságra nézve a függetlenségének elvesztését, forradalmának el tiprását, fogyatkozását, vagyonvesztését és a lehető legtöbb rosszat jelentette. Beszélhetünke emberi jogokról, amikor mindez megtörtént velünk? Beszélhetünke békéről, amikor olyan alapszerződések vannak megkötve bizonyos szomszédos államokkal, amelyek n em ismerik el a magyarság jogait, amelyek büntetendő, kollektíven büntetendő népnek tartják a magyarokat? Miért hunyunk szemet efölött? Miért kötünk velük barátsági szerződést, ha nem hajlandók kivenni ezt az alkotmányukból? Talán nincs benne Szlovákia alk otmányában a kassai program? Nem történike számos jogsértés Romániában a magyarsággal szemben? Mi címen hunyunk szemet ezek előtt? Miért nem beszélünk, mi magyarok - hála istennek, itt képviselőtársaim egyikemásika megtette, nagyon örülök neki - a kollek tív jogokról? Beszélnünk kell a kollektív jogokról, a közösséget megillető jogokról. Sőt, ha szabadna mondanom, a magyarságnak ma csak a közösségi jogokról kellene itt beszélnie, mert azok vannak veszélyben. Egyéni jogainkat itt - újjászerveződő államunkba n - nagyon nehezen talán tudjuk szavatolni minden állampolgárnak. De nagyon messze vagyunk attól, hogy ez érvényesüljön is, hiszen - ahogy ez már több ízben is elhangzott - ennek a legnagyobb akadálya a szegénység, mégpedig az olyanfajta szegénység, amelyb e azért kerül bele egy ember, mert az állam vagy a többiek, a hatalmasok, a gazdagok beletaszítják, vagyis önhibáján kívül. Milyen emberi jogok érvényesüléséről lehet ilyen körülmények között beszélni? Ha egyszer valakitől el lehet venni a vagyonát erőszak kal, majd csalárdsággal, és aztán nem adják neki vissza, akkor ott az emberi jogok nem érvényesülnek. Hölgyeim és Uraim! Nem szabad az emberiségnek és nekünk - felelős magyar politikusoknak - azzal áltatnunk magunkat, hogy valamihez való csatlakozásunk, já mbor óhajunk eldönti a dolgot, mert ebben az a veszély jelenik meg - mint ahogy már mondottam is , hogy becsapjuk magunkat. Ezért tehát kérem, hogy gondolkozzunk el azon, hogy miután a javaslatunkra éppen a rasszizmus elleni fellépés is bekerült ebbe a ny ilatkozatba, kerüljön bele a magyarellenesség fogalma is, mert nekünk mindenképpen mindenekelőtt a magyarságot kell védenünk. (Dr. Gidai Erzsébet: Így van!) Kerüljön bele a közösségi jogok védelme úgyszintén, avagy ha úgy tetszik, a Magyar Országgyűlés alk osson a közösségi jogokról nyilatkozatot. Egy Országgyűlésnek mindig a legfontosabb, a nemzete számára legfontosabb kérdést kell felvetnie, és most Magyarországon a magyarság összességének - mint nemzeti közösségnek - számos helyen való és sajnos még itt a belső térben is való pusztulása, sorvadása, fogyatkozása a legnagyobb veszély - közösségi jogok, és még egyszer közösségi jogok. Úgy gondolom, hölgyeim és uraim, hogy ezek után a súlyos szavak után teljesen tisztába kell tennünk az álláspontunkat. Igen, e lfogadjuk ezt a nyilatkozatot, de csak annak a szándéknak a kinyilvánításával, hogy itt nem állhatunk meg. Nekünk meg kell teremtenünk magunkban azt az erőt, azt a szándékot, hogy kiküzdjük a magyarság összességének, közösségének a jogait. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a MIÉP, és taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megkérdezem Kósáné dr. Kovács Magda bizottsági elnök asszonyt, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Kósáné dr. Kovács Magda: Nem.) A bizottsági elnök asszony nem kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. (10.40)
