Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 7 (39. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KÓSA LAJOS
3472 üljön le, tárgyalják végig, hogy a három éve hatályba lépett médiatörvény működéséből fakadó problémáknak milyen tapasztalatai vannak, ezeket a problémákat tárgyalják át, és ha szükségesnek tartják - márpedig minden elmondott, ott elhangzott vélemény alapján szükségesnek tartják , akkor terjess zék be a tisztelt Ház elé a törvénymódosítási javaslatot. Ugyanakkor van egy másik felelőssége is. A napokban volt egy médiakonferencia, illetve ma is van egy másik. Ugyanazt tudom elmondani a képviselő úrnak is, mint amit ott elmondtam, hogy úgy gondolom, hogy a kormányzat és az Országgyűlés felelőssége is az - s remélhetőleg ez ki is derül majd a költségvetési törvény elfogadásával , hogy olyan kulturális javakat juttasson el a magyar polgárokhoz, a tévénézőkhöz, legyen az fiatal vagy idős, középkorú vag y bárki ebben az országban, hogy valóban megkaphassák azokat a nemzeti értékeket, elsősorban kulturális értékeket, amelyekhez egzisztenciális okoknál fogva, vagy más életmódbeli szokásoknál fogva nem jutnak vagy nem juthatnak hozzá. Azt gondolom, ez a legf ontosabb felelőssége az Országgyűlésnek és a kormányzatnak is. Ha az alkotmányosság betartásával, a törvények betartásával kíván működni, akkor ez a két lehetősége van: a törvényeket és a szabályokat az Országgyűlés jóváhagyásával, döntése alapján változta ssa meg, de csakis ilyen módon, másrészt pedig segítse hozzájutni Magyarország polgárait ahhoz, amihez egyéb úton nem juthatnak hozzá: a kulturális javakhoz. Én úgy gondolom, hogy ennek meg kíván felelni a kormányzat, meg kíván felelni az Országgyűlés is, és reméljük, hogy ehhez a megfelelő támogatást itt a parlamentben is meg fogjuk kapni. Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kósa Lajos frakcióvezetőhelyettes úr. KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az utóbbi időben nagyon élénk vita övezte a fővárosi metró építését vagy annak elhalasztását. Ebben a vitában érthetően a döntő szót a fővárosiak vitték. Én most ebben a v itában mint debreceni képviselő és mint debreceni polgármester egy vidéki szempontot szeretnék önökkel megosztani. (15.30) Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben igenis a fővároson kívül élőket is nagyon élénken foglalkoztatja a metró építésének vagy nem épí tésének ügye pontosan amiatt, mert önök által és az ország közvéleménye által is közismert, hogy bár a metró bár kifejezetten csak a fővárosi tömegközlekedési problémák megoldására tesz javaslatot, azonban finanszírozásában távolról sem csak fővárosi pénz kerülne felhasználásra, hanem a teljes beruházási költség mintegy 60 százalékát a kormánynak kellene állnia. Vagyis abból a pénzből kellene állnia, amely mindnyájunké, nemcsak a fővárosiaké, hanem mindnyájunké. Ebből a szempontból igenis fontos az, hogy az országban az emberek tudják, hogy a vita valójában mi körül folyik. Kedves Képviselőtársaim! Különböző számítások vannak arra, hogy mennyibe kerül a metró. Tudjuk azt, hogy a beruházás tervezésekor olyan fontos tételek kimaradtak az összegekből, mint péld ául a Móricz Zsigmond körtér környékének felszíni rendezése, ami a főváros becslése szerint csak önmagában körülbelül 20 milliárd forintba kerül. Summa summarum - figyelembe véve a kormányzati garanciát, a kormányzati finanszírozási részt - azt lehet monda ni, hogy a közpénzből, nem a fővárosiak pénzéből, hanem abból, amiből az ország egésze gazdálkodik, mintegy 180 milliárd forintot kellene fordítani a metró építésére. Kedves Képviselőtársaim! A metrót mint tömegközlekedési eszközt félmillió ember tudná igé nybe venni. Tehát a 4es metró még csak nem is a teljes fővárosnak jelent megoldást, hiszen nyilvánvaló, hogy a csillaghegyi vagy a békásmegyeri emberek egészen ritkán fognak felülni erre a metróra. Márpedig ötszázezernyi ember - még nagyon sok van, aki ez t nem tudja igénybe venni, mert nem él a metró közelében. Ez a fejlesztés túlságosan drága ahhoz, hogy megengedhetnénk
