Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 7 (39. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
3471 televíziós basák, úgynevezett nagy öregek. Az adófizető a pénzéért reklámzuhatag közé préselt lecsót, amerikai szappanoperákat, idegeket borzoló horrort, húscafatok véres párharcából álló akciófilmeket és közönséges, utcai kukkoldába sem való pornót nézhet, ha bekapcsolja a televízióját! És nézheti a hírhamisításokat, a cinikus, magyarellenes, országellenes hírműsorokat, híradókat és összefoglalókat! Lehetne nevetséges is, olcsó és szánalma s is az, ahogyan egyikmásik kereskedelminek mondott tévé híradójában bájolognak egymással a beszédhibás műsorvezetők! De nem tudok nevetni! Lehetne szánalomra méltó az a gyűlölet, az az országutálat, ami kiérthető a hírek szerkesztői sorjázásából, de nem tudok szánakozni! Elég volt abból a cinikus, havi nettó háromszázezret zsebre vágó válaszból, hogy "Nem kötelező nézni minket! Ön dönt! Kapcsolja ki!" És vajon fizetni kötelező nekünk ezt a lélekromboló, ember- és gyermeknyomorító szemétözönt, a reklámhadj áratokat? Ezt mindmind a millió kisnyugdíjas, a több millió szegény ember fizesse meg azoknak, akik - bocsánat a szóért - kiröhögik őket? Az elmúlt három évben részletesen felsoroltam az MTV Rt. 1es és 2es azon szerződéseit, belső és külső produkciós ir odáit, ahol elfolynak a közpénzek, ahol milliárdokat visznek el a nézhetetlen mocsokért, amit kénytelenek nézni azok, akiknek csak a tévénézésre telik. Tisztelt Ház! Akare a magyar nép még egy Postabankszintű, második botrányt? Engedie a magyar kormány a postabanki szisztéma alapján a pénzt gúnyolódva, nemzetparodizálva pocsékoló médiát közpénzből tovább finanszírozni? Ha nem, akkor sebesen mozduljon meg a közpénzeket ellenőrző gépezet, lássuk a televízió külső és belső produkciós pénzeit '99re; lássuk a reklámbevételek hova csorgását; lássuk az eladott, bérbe adott ingatlanok értékét és sorsát; lássuk a belső létszámot, a külső foglalkoztatást, a műszaki személyzet és a beszédhibások fizetése közötti különbséget és erre a magyarázatot; a Kunigundaterve ket és álmokat és a Szabadság tér valóságát! Tisztelt Ház! Dsida Jenővel szólok: "Itt nincsen alku, nincsen semmi 'de'." Nem a médiatörvény a tisztességes televíziózás fő akadálya, hanem néhány haszonelvű, mosdatlan lelkületű filmkupec, aki a közbutításbó l, a televíziós horrorból, pornóból kíván milliókat lopni! Ezt a romboló folyamatot nem meri vagy nem akarja sem a televízió jelenlegi vezetője, sem más megállítani? Nem Magyarország polgárai a hibásak abban, hogy ezek a beszédhibás, globális üzletemberek még mindig a helyükön vannak! Végre kell hajtani, amit a magyar választó választott '98 májusában! Tessék rendet tenni! Nem nézhetjük tétlenül tovább, hogy gyermekeink lelkivilágával üzleteljenek a konzumkosztkínáló közszolgálati vigécek! Ulpianus mondja: "Akinek joga van a többhöz, joga van a kevesebbhez is." Ne akarja senki - főként advent idején - televíziótakarításban a kevesebbet! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Várhegyi At tila államtitkár úr kíván reagálni az elhangzottakra. VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön hozzászólásának pusztán arra a részére szeretnék reagálni, amel y a mindenkori kormányzatot érinti. Mi a kormányzat felelőssége részben a közszolgálati, részben pedig más elektronikus médiák működtetését illetően? Felelőssége az, hogy eleget tegyen a mindenkori alkotmányosság és törvényesség követelményének, azaz megfe lelő tájékozódás után, megfelelő politikai konszenzus kialakításával terjessze be azokat a törvénymódosító javaslatokat a tisztelt Ház elé, amelyek jobbá tehetik a magyar média működését. A kormány meg kíván felelni ennek a felelősségnek, meg kíván felelni ennek az elvárásnak, ezért is tette a miniszterelnök úr az elmúlt hetekben, hogy levélben fordult a kulturális és sajtóbizottsághoz, kérve azt, hogy minden érintettel, akit a kulturális bizottság szükségesnek tart,
