Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 2 (38. szám) - A nemzeti biztonsági felügyeletről szóló törvényjavaslat, valamint az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GYURICZA BÉLA
3459 alapvetően érintő ügyet. Természetesen mi mindezzel nem azonosulunk, és elvi szempontból ellenezzük ezt a törvényjavaslatot. Ugyanakkor szükséges nek tartjuk megjegyezni - ami a mai vitában elhangzott , hogy az a szocialista indoklás, miszerint bizalmatlanság folytán van szükség a jelenlegi kormánykoalíció naponkénti parlamenti kontrolljára, felveti az előző négyéves időszak kontroll nélküli állapo tát. Bár elmondhattuk volna, hogy hasonló, naponkénti kontroll alatt hozta volna meg a Hornkormány minden egyes döntését, mely a magyar nemzetet ellehetetlenítette, melyben valóban fel kell vetni azt a kérdést, hogy mit fog védeni a NATO: ténylegesen a ma gyar államot, vagy pedig pusztán egy olyan közigazgatási képződményt, melyet az EU keretei között egyre inkább feloldanak a határokon átnyúló régiók keretei között. Közismert az a tény, miszerint az EU kezdeményezésére, mintegy kötelező ajánlására például a magyar közigazgatási rendszert is fel kell oldani ezen EUrégiókövetelések szempontja szerint. A nemzeti érdek érvényesítésére szükség van, ezért nincs lehetőségünk ennek a törvényjavaslatnak a támogatására, de ezen visszautasításunk mellett is szeretnén k a kormányt arra kérni, hogy ennek a törvényjavaslatnak az igazi megfogalmazását változtassa meg, és nemzeti biztonsági felügyelet helyett - a törvényjavaslat tartalmának sokkal inkább megfelelő módon - magyarországi biztonsági felügyeletnek hívja ezt a t estületet, hiszen itt nemzeti érdeket nem vélünk felfedezni, a magyarországi pedig talán nem sérti sem a NATOt, sem az Európai Uniót. Köszönjük. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Gyuricza Béla képviselő úrnak, FideszMagyar Po lgári Párt. DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti biztonsági felügyeletről szóló törvény olyan új szabályozást jelent a magyar jogrendben, amely az euroatlanti integrációs folyamathoz való csatlakozás rendszer ében minden körülmények között feltétlenül szükséges, nemcsak azért, mert a nemzetközi szabályok ezt megkövetelik tőlünk, hanem elsősorban azért - hadd csatlakozzam az előttem felszólaló képviselőtársam utolsó gondolatához , mert ez egyben biztosítja a Ma gyar Köztársaság nemzeti biztonsága szempontjából is a legalapvetőbb titkok megőrzését, kezelését és annak a magyar közigazgatásban történő működését. (12.50) Ezen túlmenően úgy érezzük - és szeretném hangsúlyozni, hogy szükség van ennek a törvénynek az el fogadására, és a NATOnál nincs külön előírás arra, hogy valamely leendő tagállam ilyen és ilyen tartalmú törvényt fogadjon el. Azonban olyan jellegű követelményre, amely lehetővé tenné az adott szövetségi rendszer együttes működését az alapvető feladatoka t illetően, erre viszont minden állam önállóan, saját maga tett vállalást. Így többek között a Magyar Köztársaság is, amikor 1998. július 20án a magyar kormány Brüsszelnek megküldte azokat a minimálisan teljesítendő követelményeket, amelyeket még az előző kormány készített elő. Ebben a csomagban többek között az azzal kapcsolatos teendőink is megfogalmazásra kerültek, amelyek lehetővé teszik, hogy átvegyünk olyan okmányokat, amelyek nélkül a Magyar Köztársaság biztonságával összefüggő kérdéseket mi magunk sem tudjuk tervezni. Ez egyben garanciát ad arra, hogy ezeket az okmányokat olyan személyek kezeljék, a technikai eszközök olyan biztonságot adjanak, az adott információk pedig a megfelelő rendszeren belül olyan mechanizmuson menjenek keresztül, amelyek ga rantálják a titkok megőrzését, legyenek ezek állami, szolgálati titkok, vagy éppen a másik oldalról lehetővé teszik azt, ami a demokráciában alapvető követelmény, hogy a polgári lakosság megismerhesse mindazokat a tényeket, eseményeket, előre láthasson és támogathasson olyan tevékenységeket, amelyeket akár a kormánynak, akár a törvényhozásnak kell megszavaznia, amelyek számára mint választópolgár számára egy polgári demokráciában természetes követelményként jelentkeznek.
