Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 2 (38. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés mentelmi ügyről - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZABÓ JÁNOS
3400 Az alkotmányban szükséges szabályozni továbbá a szövetségesi kötelezettség lényegét, azt, hogy a magyar fegyveres erők alapvet ő kötelessége ezentúl nemcsak a hazai katonai védelem, hanem a nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok teljesítése is. Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmet érintő nemzetközi szerződéseket törvényben kell kihirdetni és megerősíteni. En nek alapján olyan nemzetközi szerződések kerültek törvénnyel kihirdetésre, amelyek tartalmuknál fogva nem igényeltek volna ilyen magas jogforrási szintet. E szabály hatályon kívül helyezésével a honvédelmet érintő nemzetközi szerződésekre is az általános s zabályok vonatkoznának a jövőben. A törvényjavaslatról tartott többpárti egyeztetés eredményeként a képviselőcsoportok - felismerve történelmi felelősségüket - a benyújtott törvényjavaslathoz olyan módosító javaslatokat nyújtanak be, amelyek a szövetségi k ötelezettség teljesítését nem akadályozzák. És ezúton is szeretném megköszönni az Országgyűlésben képviselettel rendelkező öt parlamenti párt frakciójának az együttműködését, és nagyon bízom abban, hogy ez a felelősség részükről fennmarad, és hogy a napi p olitikai csatározásoknak nem esik áldozatául ez az egyébként történelmi kihívásból származó tegnapi megállapodásunk. Végül szeretném emlékeztetni önöket, hogy az Országgyűlés a csatlakozással kapcsolatban 1997ben politikai nyilatkozatot adott ki, amelyben üdvözölte az ország meghívását a csatlakozási tárgyalásokra, az ország polgárai pedig 1997 novemberében ügydöntő népszavazással erősítették meg csatlakozási szándékunkat. A nyilatkozat is és a népszavazás is minden felelős parlamenti pártot kötelez. Tiszt elt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot a politikai egyeztetésen kialakított módosító javaslatokkal korrigált formában támogatni szíveskedjenek, hogy hazánk a NATO teljes jogú tagjaként tevékenyen vehessen részt Európa biztonságának ki alakításában és védelmében, jelentősen hozzájárulva a magyar nemzet biztonságának erősítéséhez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter asszony. A honvédelmet érintő egyes törvények m ódosításáról szóló törvényjavaslat expozéjának ismertetésére megadom a szót Szabó János honvédelmi miniszter úrnak. Miniszter úr, önt illeti a szó. DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt El nök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi hónapokban NATOkörökben, különböző nemzetközi fórumokon, kétoldalú találkozókon és a nemzetközi kapcsolatok egyéb színterein Magyarországot a NATO de facto tagjaként tartották számon, és ebben a minőségben vettünk részt a nemzetközi életben. Legutóbb például szeptemberben Vilamourában, Portugáliában vettünk részt egy olyan értekezleten, ahol a NATOtagországok mellett meghívást kaptak a várományos országok védelmi miniszterei is, és ezen a találkozón mind a három nap teljes jogú tagként, de facto tagként részt vettünk a tanácskozásban. Ez a tényleges elismerése országunk NATOtagságának egyúttal azt is jelzi, hogy karnyújtásnyira vagyunk a szövetséghez való szerződés szerinti csatlakozástól, azaz a de jure o datartozásunktól is. Az, hogy a Magyar Köztársaság biztonságpolitikai törekvése lényegileg zökkenőmentesen elvezetett a kapuig, számos fontos tényezőnek és körülménynek tulajdonítható, mindenekelőtt annak, hogy olyan középkeleteurópai térség országa vagy unk, amely térség megváltozott, és a változásoknak megfelelően stabilizálódtak a társadalmi viszonyok. Az átalakulási folyamat előkészítésében és kiteljesedésében jelentős szerepe volt Magyarország külpolitikájának is. A rendszerváltás után nemzeti konszen zussal elfogadott külpolitikai irányok mentén az előző kormányok által végzett célirányos és szívós biztonságpolitikai tevékenység, amelyet a jelenlegi kormány is magáévá tett és folytat, szavakban nem értékelhető eléggé.
