Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 21 (11. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - IVANICS ISTVÁN, a Fidesz - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ, az MSZP
337 Akkor most mit is jelent a dotációs tőke? Csak pénzt, és akkor 500 millió forintot? Vagy pénzt és ingatlant? De akkor azt hová kell befizetni? Szükséges lenne tehát tisztázni a dotációs tőke fogalmát, hogy azonosnak kelle tekinteni az alaptőkével, vagy pedig ez a pénzbeli hozzájárulással azonos. A másik sarkalatos probléma. A fióktelepekről szóló törvény szerint a fióktelep maga nem szerezhet ingatlant, azt a külföldi vállalkozás szerzi meg. Miután az ingatlanapport meghatározásának alapvetően az volt a célja 1996ban is, hogy biztosítsa az esetleges hitelezőket a közraktár kártérítési felelőssége esetén, igen kétséges, hogy ez a megoldás a fióktelepeknél a célt elérie. Különösen azért érdekes ez, mert a fióktelepekről szóló törvény elfelejti tisztázni azt, hogy amennyiben a fióktelep felszámolására Magyarországon sor kerül, akkor vajon a külföldi vállalkozásnak fennálle a hátté rfelelőssége a fiókteleppel szemben ki nem egyenlített tartozásokért. A törvényalkotó abból indult ki megítélésem szerint, hogy még marad is vagyon a fióktelep felszámolása után, olyan esetet elképzelni sem tud, hogy esetlen nem elég a vagyon a hitelezők k ielégítésére. Az ilyen értelmű módosítás, ha a fióktelepnek nem kell az ingatlant biztosítania, méltánytalanul hozza hátrányosabb helyzetbe a magyar vállalkozókat, tőlük sokkal szigorúbb feltételeket követelve a tevékenység elkezdéséhez, és a fióktelepek t ekintetében a közraktárral szembeni hitelezők kártérítési igényeinek a kielégítési lehetőségét kétségessé teszi. Megítélésünk szerint legalábbis úgy kellene megfogalmazni a törvényjavaslatot, hogy a dotációs tőke, a pénz 250 millió forint, és a külföldi vá llalkozás köteles egy, a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő, tulajdonában álló ingatlant a fióktelep kezelésébe adni. A harmadik problémás kérdés a fióktelep létesítésén belül, hogy a (3) bekezdés nem teszi kötelezővé azt, hogy legalább a dot ációs tőke Magyarországon tartós betétben lekötésre kerüljön. A (3) bekezdés szerint mit is jelent a tartósan a fióktelep rendelkezésére bocsátott tőke? Ez a kérdés különösen azért érdekes, mert a külföldi vállalkozások fióktelepeiről szóló törvény szerint - és itt szeretném idézni ezt a törvényt : "A külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban a külföldi vállalkozás fiókt elepeként bejegyeztek, s nem kívánja meg kötelező erővel valamilyen nagyságú vagyon meglétét a létesítéshez, csak a felszámolásokkal kapcsolatosan rendelkezik arról, hogy mi vonható a felszámolási vagyonba." A törvényjavaslat szerint ennek a dotációs tőkén ek csak a működés megkezdéséig kell a számlán lenni, ebből következően az felélhető, tehát a törvényjavaslat jelenlegi megfogalmazása szerint a fióktelep közraktárnak gyakorlatilag semmilyen biztosítéka nincsen a hitelezők kielégítésére. A külföldi vállalk ozás vagyonát nem tekinthetjük ilyennek, mert az vagy van, vagy nincs, az is csak óhaj, hogy a külföldi vállalkozás folyamatosan köteles biztosítani a fióktelep működéséhez a tartozások kiegyenlítéséhez szükséges vagyont. Más helyen a törvényjavaslat e tek intetben azt mondja, hogy egy nyilatkozattételi kötelezettséget kell megtenni a külföldi vállalkozónak. Természetesen ez önkéntes jogkövetés esetén elfogadható lépés. De mi történik akkor, ha a külföldi nem tud vagy nem akar helytállni a magyarországi tart ozásokért? (16.20) A következő neuralgikus kérdés az ingatlankérdés. Az (5) bekezdés módosításának lényege, hogy a nem pénzbeli hozzájárulásként megkívánt ingatlannak olyannak kell lennie, amely a közraktári tevékenység folytatására alkalmas. A módosítást ebben a tekintetben én szükségtelennek érzem a következők miatt: A törvény eredeti szövege azért kívánt meg olyan hatalmas alaptőkét, s ráadásul annak a kézzelfogható, azaz ingatlanban megjelenő részének folyamatos meglétét, mert a törvényalkotó nem látott más biztosítékot arra, hogy a közraktár a hitelezőit ki tudja elégíteni, ha nincsen valami kötelezően megtartandó vagyontárgya. Az alaptőke pénzbeli részét fel lehet élni, az ingóságok elavulnak, eltűnnek, egyedül az ingatlan az, ami nem vihető el, nem tü ntethető el. A lényeg tehát az
