Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 1 (37. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
3325 elengedésével pénzügyi helyzetük és egészségügyi szakellátási munkájuk színvonala egyaránt javulhatna. Az egészségügyi rendszer stabilizációja egyébként a kormányprogramnak is szerves része. Ezért úgy látom, hogy a módosító javaslatommal tulajdonképpen nem ütköznék a kormányprogrammal. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, törvénymódosító javaslatom indoklásaként engedjék meg, hogy néhány szóban elmondjam önöknek azon múltbeli negatív élményeimet, amelyek a kórháza k, egészségügyi intézmények konszolidációjával foglalkoztak a korábbi években. Az előző kormány is, felismerve az egészségügyi intézmények nehéz finanszírozási körülményeit, 2029/1996. számon egy olyan rendeletet hozott, amely konszolidációs pályázat lehet őségeit teremtette meg a kórházak részére. (12.10) Az előző ciklust a Fővárosi Közgyűlés pénzügyi bizottságában töltöttem, és ott eléggé lehetőségem nyílt arra, hogy belelássak a fővárosi kórházak működési rendszerébe. Ezen hivatkozott konszolidációs eljár ás szerint a fővárosban nyolc kórház kért konszolidációs hitelt, amelyhez a megfelelő finanszírozási hányadot az önkormányzatnak is biztosítania kellett. Azonban némi iróniával azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor megszavaztuk a nyolc kórház konszolidációs hitelpályázatát, továbbá hogy az önkormányzati résztámogatást is biztosítsuk részükre, jóformán még véget sem ért a bizottsági ülés, máris egy kórház, a Balassa János Kórház csődbe ment, fizetésképtelenségét jelentette be, dolgozóinak nem tudott bért fizetni, több hónapos szállítói tartozásai vannak; azóta, mint tudjuk, több mint egy éve a Balassa János Kórház felszámolásra is került. Így a nyolc pályázó fővárosi kórház máris hétre szűkült le. Azt kell mondanom, hogy a konszolidációs h itelek folyósítása megtörtént, viszont óriási problémák vannak a törlesztéssel, a konszolidációs hitelek törlesztésével, ugyanis az tapasztalható, hogy a konszolidációs hitelek 70 százaléka a fővárosban két kórházi intézményre koncentrálódik: az egyik a Sz ent István Kórház, a másik pedig a Péterfy Sándor utcai Kórház, amely tulajdonképpen azóta már az Erzsébet Kórházzal is összevonásra került. Ez is egy válságkezelési technika volt, hogy az Erzsébet Kórházat összevonták a Péterfy Sándor utcai Kórházzal, azo nban azt kell mondanom, hogy ez a problémákat nem oldotta meg, hiszen egy akut válsághelyzet alakult ki mind a két kórházban. Azon túl, hogy az összes konszolidációs hitel 70 százalékát a fővárosban ez a két kórház meríti ki, még el kell mondanom azt is, h ogy a konszolidációshitelvisszafizetési eljárás a szállítói oldalon is komoly problémákat okoz. Mivel az OEP ezt automatikusan leemeli - sőt a kórházak meg sem kapják ezeket a konszolidációshiteltörlesztő részleteket az OEPtől, tehát a működési előlegbő l leveszi , a kórházak tulajdonképpen abba az irányba sakkoznak, hogy a szállítóikkal különböző egyezségekbe mennek bele, fizetési határidőt tolnak ki, mert nem tudnak fizetni, illetve az adatszolgáltatás - amely az önkormányzati intézmény felé megvalósul a Fővárosi Önkormányzat szerint - tulajdonképpen kozmetikázott, hiszen arról van szó, hogy a 6030 napon túli adósságállományokat kell csak szerepeltetni. Nyilvánvaló, hogy a háttérben komoly egyezkedések vannak, hogy minden szállítói állomány, legalábbis a nagyobb része ne menjen bele a kritikus szállítói tartományba. Mindezek figyelembevételével a módosító javaslatnak az a célja, hogy annak a helyzetnek, amely 1996ban, illetve az azt követő években, akár napjainkig és még néhány évig tulajdonképpen vesz élyezteti a kórházakat, és az 1990hez hasonló, de akár mélyebb problémák kialakulásának már most vessük gátját. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Kökény Mihály képviselő úr kétperces felszólalásra jelentkezet t. Öné a szó.
