Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 1 (37. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. KÖKÉNY MIHÁLY - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. NAGY SÁNDOR
3326 DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Lentner képviselő úr hozzászólása arra indít, hogy visszatérjek Keller László képviselőtársam korábbi javaslatára. Tekintettel arra, hogy Lentner képviselő úr az ajánlás 74. pontjában szere plő módosító indítványát indokolta, és arra tett javaslatot, hogy a korábban részleges adósságrendezésben részesült intézmények körében a törlesztést függesszék fel - és hozzáteszem, hogy ezt a javaslatot az adott szituációban a költségvetési bizottság is támogatta , különös aktualitással és súllyal merül fel az a kérdés, ahogy a képviselő úr is utalt erre, hogy ez az 1996. évi központi konszolidáció rengeteg kérdőjelet vetett fel. Ez nem volt sikeres, ezt lényegében az előző kormány is átlátta, ezért 1997ben az önkormányzati tulajdonosi felelősség erősítését szorgalmaztuk, persze megfelelő fedezet beépítésével. Itt most tényleg nagyon jó lenne, ha pénzügyminiszter úr beavatna bennünket, hogy milyen módon képzelik is el az egészségügyi miniszter úr á ltal bejelentett nagyszabású egészségügyi konszolidációs program végrehajtását, mi ennek a forrása, milyen technikával történik ez. Ha az ember a mai lapokat végignézte, akkor 20 milliárdtól 50 milliárdig mindenféle számot lehetett olvasni. Tárgyaljuk a kö ltségvetést, tárgyaljuk a társadalombiztosítási költségvetést, a részletes vita szakaszában vagyunk, és azt kell mondanom, hogy a végkifejlet előtt háromnégy héttel az ország nyilvánossága tényleg a pénzügyminiszter úr megfogalmazásában hallhatná, hogy mi ről is van tulajdonképpen szó, mert ez alapvetően befolyásolja, hogyan is gondolkodunk erről a most előttünk lévő javaslatról. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik dr. Nagy Sándor képviselő úr, MSZP. DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először néhány általános megjegyzéssel szeretném kezdeni, mindenekelőtt azzal, hogy az Országgyűlés előtt fekvő törvénytervezet egyike a legfontosabb törvény tervezeteknek, hiszen a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését tartalmazza, amely mintegy 1600 milliárd forintos főösszegekkel rendelkezik - a két alap együttes összevont összegéről beszélek, amely természetesen az egymás közötti kapcsolat okból származó halmozódást nem tartalmazza. Másként azt is mondhatjuk, hogy az államháztartás legnagyobb alrendszeréről van szó; harmadrészt pedig azt is mondhatjuk, hogy egy ország, egy társadalom legnagyobb, legátfogóbb működő rendszeréről van szó. Az il yen nagy átfogó, működő rendszerekkel kapcsolatban általában két alapvető kérdés szokott felmerülni: az egyik alapvető kérdés, hogy megfelelő koncepciók állnake e működő rendszerek működésének hátterében, a másik alapvető kérdés pedig az, hogy a megfelelő koncepciók esetén vane elégséges pénz ezeknek az elgondolásoknak, szakmailag kiérlelt koncepcióknak a megvalósításához. Nos, azt gondolom, hogy az ellenzéki képviselőkben e tekintetben számos kérdés és aggály fogalmazódik meg, de mielőtt ezekre utalnék, először is arra szeretnék rámutatni, hogy ma egyáltalán nagyon furcsa helyzetben van a társadalombiztosítás, ha jól megnézzük, hogy tulajdonképpen hol is helyezkedik el a parlamenti, kormányzati és egyéb - ha úgy tetszik - irányítási és igazgatási szféra e gészét tekintve. Egyfelől ugyanis az a helyzet, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényt előterjesztette nekünk a szociális és családügyi miniszter úr, nyilván érzékeltetve, hogy valamilyen módon hozzá áll legközelebb ez a téma. Az egészs égügyi ellátás szakmai problémáival nyilvánvalóan elsősorban az egészségügyi miniszter foglalkozik, illetve a minisztériuma. A társadalombiztosítás igazgatási szerveit felügyelő államtitkár, illetőleg annak apparátusa a Miniszterelnöki Hivatalon belül, a M iniszterelnöki Hivatalt felügyelő miniszter úr - hogy is mondjam... - felügyelete mellett dolgozik; és mindezekből már szinte egyenesen következik, hogy a költségvetést a pénzügyminiszter jegyzi, illetve terjeszti elő.
