Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 1 (37. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FRAJNA IMRE - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
3322 Maga az előterjesztés is úgy fogalmaz, hogy az 1999. évi előirányzat 2 milliárd forint, figyelembe véve a fogyasztói árnövekedés és a beteggyakoriság emelkedését. Ez körülbelül az idei bázisnak megfelelő szám lesz, tehát nem jelentős. Ha van is valamilyen növekedés, de nem jelentős. Miért van szükség erre a plusznövekményre? A lakosság elöregedése miatt nő a kopásos mozgásszervi betegségek száma. A nyugdíjasok alacsony jövedelmük miatt nem tudják finanszírozni a gyógykezelés viszonylag magas költségeit. A gyógykezelések nemcsak a betegek gyógyítását, hanem a prevenciót, a megelőzést is szolgálják, ezáltal javul a munkaképesség megőrzésének esélye, és csökken a táppénzes napok száma. A hajdúszoboszlói gyógyfürdőben végzett felmérés is igazolja, hogy egy gyógykúra után egy évig panaszmentesek a betegek. A magyarok egészségmegőrző kultúrája igen alacsony szinten van, egy gyógykúra során viszont a betegek megtanulják, hogy hogyan éljenek legalább egy évig, azaz a jövőben. A gyógykezelések miatt a g yógyszerfogyasztás is csökken, így a gyógyszertámogatás - ami 1999ben, ha jól emlékszem, 122,9 milliárd forint lesz - is mérsékelhető, ugyanakkor a természetes gyógymódnak nincs mellékhatása. Mindezek alapján kérem az előterjesztőt, képviselőtársaimat, ho gy a gyógyfürdőellátások előirányzatát a beadott módosítások alapján fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Kérdezem, kétperces felszólalásra jelentkezette még valaki. Frajna Imre képvi selő úr, önt illeti a szó. DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Bár elhatároztam, hogy nem fogok a gyógyszerszakmai vitába belemenni, de néhány pontosítás Schvarcz Tibor úr felszólalásához: Az, hogy 4500 gyógyszer van nálunk forgalomban, és van olyan ország, ahol 900 0, sőt van olyan ország, ahol még egy nagyságrenddel több is, ez szerencsére nem azt jelenti, hogy ennyi hatóanyag van forgalomban, ezek különféle kiszereléseket tartalmaznak. Másrészt azt gondolom, hogy az új szerek befogadása kapcsán különösen érdemes le sz megvizsgálni azoknak a költséghatékonysági vonzatát. Azt gondolom, hogy vannak olyan szerek, amiket be kell fogadni, és vannak olyan szerek - bármennyire új fejlesztések , amiket nem kell befogadni. Ez önmagában a gyógyszerkassza növekedését így nem te szi. Amit az Interferonnal kezelt szklerózis multiplexes betegekről mondott Schvarcz Tibor, arra azt tudom mondani, hogy az előző kormány által hagyott örökség. Az előző kormányzat alatt sikerült limitálni az ellátandó betegek számát, az előző kormány alat t tette meg az ombudsman az ezzel kapcsolatos észrevételeit, amivel egyébként a magam részéről teljesen egyetértek. Ellenben azt gondolom, hogy ez a kezelés tipikusan abba a körbe tartozik, ahol hiányzik az evidenciákon alapuló bizonyítéka annak, hogy a ke zelés hatékony lenne, sőt egészen odáig, hogy azt, amit Schvarcz Tibor úr mondott, még a forgalmazó gyógyszercég sem merné állítani, miszerint ez javítja a betegek állapotát; azt állítja, hogy megakadályozza az állapotromlásukat. De, mondom, erre hiányozna k az evidenciákon alapuló bizonyítékok. Ennek ellenére azt gondolom egyébként, hogy az ombudsman ajánlását meg kell fontolni, és a zárt körre való kezelésnél valami jobb szakmai szabályokat kell tenni. Azt gondolom, hogy a darabszámban meghatározása a bete geknek, valóban nem egy helyes megoldás. Éppen ez az a kérdés, ahol több olyan orvosszakmai kérdés merül föl, aminek az eldöntése nem ilyen egyszerű, és végképp nem finanszírozási és pénzügytechnikai kérdés. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Kökény Mihály képviselő úr kétperces felszólalása következik.
