Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 1 (37. szám) - A külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KISZELY KATALIN, az FKGP képviselőcsoportja nevében:
3306 A római szerződés 48. cikke lyének (3) bekezdése szerint a mozgás szabadsága négy jogot foglal magában: jogot az állásajánlat elfogadására, az ebből a célból történő szabad mozgás jogát a tagállamok területén belül, jogot egy adott tagállamban való tartózkodásra munkavállalás céljábó l, az adott állam állampolgáraira vonatkozó munkavállalkozási rendelkezéseknek megfelelően, és végül negyedikként jogot a munkaviszony megszűnését követően a tagállam területén maradáshoz bizonyos feltételek mellett. Az alapvető elveket, amelyeket most fel soroltam, rendeletek egészítik ki, ezek közül az egyik leglényegesebb az 1612/68. számú rendelet, amely a mozgásszabadság tárgyában részletes rendelkezéseket tartalmaz. Például az első cikkelye előírja, hogy egy tagállam bármelyik állampolgára jogosult mun kavállalóként tevékenységbe kezdeni és azt folytatni egy másik tagállam területén. A tagállamok nem korlátozhatják más európai közösségi állam polgárainak alkalmazását sem számszerűen, sem pedig százalékos arányban, és ugyanolyan segítséget kell nyújtaniuk az álláskereséshez más európai közösségi állam polgárainak, mint sajátjaiknak. Minden európai közösségi államnak egyenlő bánásmódban kell részesítenie a munkavállalás és a munkafeltételek vonatkozásában a többi állam polgárait, különös tekintettel a bérez ésre, az elbocsátásra vagy az újabb munkavállalásra. Természetszerűleg a tagállamok állampolgárait ugyanazok a szociális és adókedvezmények is megilletik, mint az illető ország polgárait. Lényegét tekintve a fenti elvek az 1985. évi schengeni megállapodáss al, valamint az 1990. évi Las Palmasi dokumentum aláírásával - ez utóbbit az Európa Tanács madridi ülésén hagyta jóvá kilenc tagállam , a személyek mozgására vonatkozó minden ellenőrzés eltörlésének folyamata, tehát a személyek szabad mozgása a kilenc ta gállam vonatkozásában megvalósult. Ennek dátuma egyébként 1994 volt, akkor fejeződött be ez a folyamat. A munkavállalók szabad mozgásától eltérő rendelkezések vonatkoznak a szabadfoglalkozásúakra. E körbe tartoznak a szellemi szabadfoglalkozásúak, az üzlet emberek, a munkaadók, a kereskedők, az iparosok, a kézművesek, a művészek, az írók és a színészek. A rájuk vonatkozó letelepedés jogát a római szerződés 52. cikkelye határozza meg. A letelepedés szabadsága ekképpen magában foglalja a gazdasági tevékenység valamilyen tartós konstrukcióban történő folytatását egy másik tagállam területén. A letelepedés szabadsága természetszerűleg nemcsak a természetes, hanem a jogi személyekre is kiterjed. Társaság esetében a letelepedés jogát rendszerint az úgynevezett máso dlagos letelepedés útján gyakorolják, ahogy a külügyminiszter úr is említette. Ez ténylegesen ügynökség, fiók- vagy leányvállalat létesítését jelenti. Ez utóbbival általában azok élhetnek, akik egy tagállamban már letelepedtek, és ez utóbbi vonatkozik a sz ellemi szabadfoglalkozásúakra is. A személyek szabad mozgásának természetszerűleg vannak korlátai is. Ezek a korlátok a közrend, a közbiztonság és a közegészség körébe tartoznak, és szabályaik mind a munkavállalókra, mind a szabadfoglalkozásúakra, mind a s zolgáltatást nyújtó vagy abban részesülő személyekre egyaránt vonatkoznak. A szolgáltatások szabad mozgása terén a fejlődés lassúbb volt. E körbe tartozik a közlekedés, a szállítás, a bankügyletek és a biztosítás, valamint a pénzügyi szolgáltatások terület e. Említhetném a Cassis de Dijonelvet - ezt a bizottság fogadta el egy jogeset kapcsán , a jogállamok a jogszabályalkotás körében, a szolgáltatások körében a harmonizációt és a koordinációt minimális mértékre korlátozzák, és a kölcsönös elismerés dominál a jogalkotási folyamatban. A letelepedés, valamint a szolgáltatás nyújtásának szabadsága a bankszférában, a biztosítás terén, az értéktőzsdéken és az átruházható értékpapírok területén 1992 végére gyakorlatilag az Európai Unió tagállamaiban javarészt megv alósult. Az elmondottakkal, tisztelt Ház, érzékeltetni kívántam, hogy a gazdasági célú letelepedés rendkívül széles skálájú szabályokat foglal magában, és gyakorlati alkalmazása az Európai Unió területén már megvalósult, élő joggyakorlat. Jogszabályunk egy keretjogszabály. Nem sorolnám most fel azokat a jogszabályokat, amelyeket módosított, de szükségszerű a Gyógyszerész Kamarától
