Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSIZMÁR GÁBOR
3257 568,7 millió forinttal; és "természetesen" - ezt idézőjelben értem - a legnagyobb összeg a közalapítványok támogatása, amelyből 24et találunk a költségvetési előirányzatok között, összegé szében 20 milliárd 180,8 millió forinttal. Mit mutatnak a számok? Hogy röviden összefoglaljam: azt mutatják, hogy a valóságok civil szervezetek 4 milliárdot, a közalapítványok, amelyeket az állam, a kormány vagy az Országgyűlés hozott létre, ellenben meg 2 0 milliárd forint támogatást kapnak. Ez azt jelenti, hogy miközben látszólag sok forrás van a költségvetésben a civil szervezetek támogatására, az alaposabb rátekintés azt mutatja, hogy a költségvetés lényegében az államot, saját magát támogatja, mert azon alapítványok számára biztosít jelentős forrást, amelyek őt magát jelentik, amelyeket ő maga alapított, és amelyeket ő maga ural egyébként a saját logikája szerint. Természetesen a civil szerveződések hozzájuthatnak még különböző szakmai célelőirányzatok ö sszegeihez is, amelyeket - szerencsére - nyilvánosságra kell hozni a költségvetési törvényjavaslat szerint, azonban annak szabályozása, hogy hol, milyen módon és hogy a civil szervezetek hogyan fognak erről értesülni, sajnálatos módon nem található meg gar anciálisan a költségvetésben. Amikor tehát egyfelől azt mondom: nagyon helyes, hogy a költségvetés különböző formában támogat civil szervezeteket, rögtön hozzá kell tegyem, hogy ennek az összege a '98as számokhoz képest jelentős mértékben nem változott; r ögtön hozzá kell tegyem, hogy az elosztási mechanizmus cinikusan zavaros és elsősorban a kormányzat számára biztosítja a források elosztását; és hozzá kell tegyem, hogy teljes mértékben végiggondolatlan a költségvetés és a civil szervezetek összefüggésében . (7.00) Főleg ha azt is hozzáteszem, hogy egyébként Magyarországon nem 21 darab alapítvány van, hanem 22 ezer, és ha hozzáteszem, hogy nem 12 társadalmi szervezet van, hanem 38 ezer, akkor világosan látszik, hogy a költségvetési forrásokhoz néhány szervez et juthat hozzá, ha mindent egybeszámolunk, durván ezer, és van 59 ezer szervezet, amelyeknek nem tudjuk, hogy van módjuk ezekhez a költségvetési forrásokhoz hozzájutni. Vagyis minden olyan adat igazolást nyer itt a költségvetési törvényjavaslatban, amit a Központi Statisztikai Hivatal évek óta kimutat nekünk, minden évben monitorozva a nonprofit szektort, először is, hogy a költségvetési források a nemzetközi összehasonlításban messze kicsi arányt képviselnek a magyar civil szektor bevételei között - jelle mzően 20 százalékot, miközben Európában ez a szám 4045 százalék körül van, és az Amerikai Egyesült Államokban is 30 százalék fölött , tehát miközben államilag alulfinanszírozott a civil szektor, az is igaz, hogy ez olyan rossz struktúrában terül szét a n onprofit világban Magyarországon, hogy csak azok közül néhányan juthatnak hozzá, akik közel vannak a kormányzathoz, közel vannak a tűzhöz ehhez az évi egyébként nem kevés - mindenféle önkormányzati és más normatív forrásokat egybevéve , majdnem 300 milliá rd forinthoz. Ennyit a civil szervezetek és a költségvetés viszonyáról. Tudom, hogy ezt a strukturális problémát a kormány ma vagy a közeli napokban már nem fogja megoldani. De tisztelettel arra kérem, gondolja végig a következő évi költségvetés előkészíté sénél, hogy lehete ilyen zavarosan, aránytalanul és ennyire kormányzati logikában gondolkodni akkor, amikor a költségvetés és a civil szervezetek kapcsolatáról beszélünk. Nagyon röviden szeretnék szólni az ajánlás 45. é s 46. pontjaiban szereplő módosító indítványokról, ami a szociális támogatások alapjául szolgáló összeg kapcsán jelenik meg. Valóban röviden szólnék, hiszen a vitában erről már volt szó. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az egész magyar szociális t ámogatási rendszer évek óta a nyugdíjminimumhoz kapcsolódott. Amennyiben az a változás áll elő, amit a kormány javasol, vagyis elszakítja a mindenkori öregségi nyugdíjminimumtól a szociális támogatási rendszert, és bevezeti ezt a bizonyos szociális támogat ások alapjául szolgáló összeg kifejezést az itt szereplő összeggel, tehát 15 300 forinttal, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy a teljes szociális támogatási szférát az inflációközeli ponton tartja; ha az infláció 11,1 százalék lesz, akkor pont vásárlóérték én, ha egy kicsit feljebb csúszik, akkor
