Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSIZMÁR GÁBOR
3258 értékteleníti az egész szociális támogatási rendszert a kormány. Miközben a bérpolitikában azt mondja most már - mert korábban, főleg a kampány idején mást mondott, de most már azt mondja , hogy legalább 2 százalék reálbérkeresetben gondolkodik, ugyanakkor a szociális támogatási rendszerben nulla reálnövekedést tervez ezzel az apró trükkel. Korábban is ráirányítottam a figyelmet arra, hogy ez nagyon sok problémát okoz, különös tekintettel arra a 800 ezer gyerekre, a ki rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesül, és akinek a családjában a családi pótlék az infláció miatt jövőre 11 százalékot veszít az értékéből, és akinek a családjában a gyermekkedvezmény az alacsony jövedelem miatt nem vehető igénybe, vagyis gyak orlatilag háromszoros büntetésben részesül. Befejezésül két általános megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik: a kormányzati javaslatban, a költségvetési javaslatban és a hozzákapcsolódó törvénymódosítási javaslatokban a teljes döntéshozatali mechanizmust át kívánja alakítani a kormány azokon a területeken, ahol nem egyedül döntött források felhasználásában. Csak példaként említeném a Központi Környezetvédelmi Alapot, a Nemzeti Kulturális Alapot, a gyermek- és ifjúsági alapprogramot, a Nemzeti Gyermek- és Ifj úsági Közalapítványt, az összevonásra kerülő Wesselényi és Gerevich Közalapítványokat, és még a példák hosszan sorolhatók. Mi a változás lényege? - merthogy egyébként a változás teljesen következetes a kormány részéről. Minden ilyen döntéshozatali fórumban , mechanizmusban, kuratóriumban az elmúlt négy esztendő szisztematikus munkája eredményeként egy együttműködő mechanizmust hoztunk létre a kormányzati szervek és a civil szervezetek között oly módon, hogy a civil szervezetek delegálták a képviselőiket a dö ntéshozatali fórumba vagy kuratóriumba. Vagyis nem a kormány találta ki, hogy kik lesznek ott, hanem a civilek maguk. A kormány most következetesen kitakarítja ezt a logikát, következetesen többségbe kíván kerülni ezekben a döntéshozatali mechanizmusokban, és úgy csinál, mintha bevonná a civileket, miközben ő fogja kijelölni a civilek közül azokat a partnereket, akik a döntéshozatalban részt vesznek. Álságos - más törvényjavaslat esetében is elmondtam , évtizedet visszavető, a demokrácia megcsúfolását jele ntő gyakorlat. Kérem, ne tegyék, a magyar demokráciatörténelem meg fog erről emlékezni oly módon, mint akik negatív irányú változást hoztak a döntéshozatali mechanizmusban. A másik - és ez a befejező gondolatom , az egész költségvetési törvény tárgyalásáv al függ össze. Kormánypárti képviselőtársaim összesen hárman vannak jelen az államtitkár úron kívül. (Varga Mihály: Huszonöten vagyunk.) Azt gondolom, ez mindent jelképez. Jelképezi azt a felelősséget, ahogy a 3500 milliárd forintos, az adófizetők pénzét j elentő költségvetési törvény tárgyalását kezelték és kezelik a törvényhozásban. Méltatlan az a gyakorlat, hogy több tucat szocialista párti képviselőtársammal részt véve a részletes vitában, nem találkozunk ellenérvekkel; méltatlan az, hogy a bizottsági ül éseken a kormány egyszavas véleményeket mond, és nem indokolja a módosító indítványokkal kapcsolatos álláspontját; méltatlan az, hogy nem folynak le érdemi szakmai viták; és méltatlan az, hogy a benyújtók neve szerint minősülnek módosító indítványok. Ennél felelősebb törvényhozási gyakorlatra van szükség! Az Országgyűlést nemcsak illemtani szempontból kell kelléknek tekinteni a költségvetéshez, hanem érdemi szerepben kell a költségvetési törvényt az Országgyűlésnek tárgyalnia. Persze lehet az is, hogy ne le gyen ehhez köze az Országgyűlésnek, csak akkor a kormány mondja meg világosan, azt szeretné, hogy a köztársaság költségvetését ő maga alkossa meg és használja fel. De akkor ezt ki kellene mondani! Ezt voltam szíves elmondani egyszer már a nyári időszakban is, amikor úgy rendezték át az idei költségvetést a fejezetek között egy egymondatos törvénymódosítással, mintha tavaly év végén nem döntött volna hosszú procedúra után az Országgyűlés egy érvényes költségvetésben. Ismételten el kell hogy mondjam, amennyib en a kormány, a kormánypárti képviselők úgy gondolják, hogy a parlamentnek nincs szerepe a költségvetés összeállításában - márpedig a kialakult gyakorlat az eddigi tárgyalás alapján ilyennek tűnik , akkor ezt tessék őszintén megmondani. Ebben
