Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ
3245 Ön azt említette, hogy a kormány elképzelései szerint nagyon komoly autópályafejlesztésekre kerülhet sor az elkövetkezendő évben. Államtitkár úr, valószínű, hogy a szoros munkam enetben nincs ideje figyelni Katona Kálmán miniszter úr vagy államtitkártársa, Manninger államtitkár úr hét végi nyilatkozatdömpingjét, miszerint elkészült a tízéves autópályafejlesztési program, és ehhez a forrásokat lázasan keresi a kormányzat, a minisz ter úr és az államtitkár úr is, és hitelfelvételről, különböző konstrukciókról beszélnek, miközben ön azt mondja, hogy az M3as autópálya, illetve az M7es felújítása elindulhat a következő évben. A múlt héten az általános vitában még nagy bátorság lett vo lna részemről azt mondani, hogy az M3as, az előző, a Hornkormány idején elkezdett autópályafejlesztés folytatódni fog '99ben. Ma már többek között éppen az említett miniszter úrra hivatkozva nyugodtan ki merem jelenteni, hogy nagy valószínűséggel nem f olytatódhat ez a beruházás, amely KeletMagyarország felzárkóztatását szolgálná, hiszen ez a 3,8 milliárd forint, amire ön is utalt, tudjuk, körülbelül 3,8 kilométernyi új autópályát jelenthet; ha ehhez a finanszírozási konstrukció még nincs kidolgozva, ak kor ebből bizony nem sok minden lesz. Úgyhogy a kétkedésünk fennmaradt, államtitkár úr. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Ugyancsak soron kívüli hozzászólásra megadom a lehetőséget Lendvai Ildikó k épviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony! (6.00) LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt kitartó Kormánypárti Képviselő Úr és számos Szocialista Képvis előtársaim, akik itt vannak a teremben! Mielőtt a tárgyra térek, egyetlen megjegyzést hadd tegyek. Azt hittem, hogy egy ilyen fiatal, tetterős kormány esetén a kormánypárti frakciók reggel 6 körül már felkelnek és idejönnek. Őszintén sajnálom azokat a jele nlévőket, akiknek egyedül kell győzni a vitát, őszinte tiszteletem az övék. Gondolom, majd megbeszélik társaikkal, hogy miért hagyták őket ennyire magukra. Államtitkár úr megpróbált meggyőzni minket, hogy igazából nem szűk esztendő vár ránk, hanem bizonyos szempontból, beruházások és bér szempontjából is bő esztendő. Az, hogy egy esztendő szűk vagy bő, nem önmagában érték. Azt kéne megnézni - akár egy ruhánál , hogy jó helyen szűke, és jó helyen bőe. Nekem éppen ez a kifogásom a beruházáspolitika és a bé rpolitika ellenében is. Nézzük a beruházásokat, pusztán ott, amihez egy kicsit értek, a kultúra területén. Államtitkár úr említette - és ez általában igaz , hogy az ezeréves évfordulót szolgáló beruházásokat eredeti ütemben teljesíti a kormány. Az már sze rencsétlen dolog, hogy a Nemzeti Színházat is ide sorolta, hiszen az - az ismert okokból, amibe nem megyek bele - éppenséggel nem lesz kész határidőre, és úgy tűnik, nem is olcsóbban a beruházás. Mi az, amit viszont nem tart eredeti ütemben a kormány? Éppe nséggel elhalasztja, módosítja a kulturális törvény bevezetését, és ezzel olyan jövedelmektől fosztja meg többek között a vidéki közművelődést, ami ott az infrastrukturális támogatást, a kultúrába és a szellembe való valódi beruházást tette volna lehetővé. Ugyanez a problémám a bérviszonyok szempontjából is. Ha a kultúra prioritás, akkor nem nagyon érteni, hogy a vidéki kultúra területén tevékenykedő közművelődési dolgozók - zömmel közalkalmazottak - miért nem élvezik ezt a prioritást. Nem elég, hogy ők szü kségképpen az átlag alattiak között foglalnak helyet - ahogy államtitkár úr is elismerte , de a törvénynek ugyanezen halasztása megfosztja őket a bérpótléktól, megfosztja a kulturális szolgáltatások igénybevételéhez járó - törvény szerint járt volna - vás árlási kedvezménytől is. Az embernek ilyenkor az az érzése, hogy egyegy miniszter érdekérvényesítő képessége dönti el a kormányban, hogy melyik réteg kap többet és melyik kevesebbet. Volt már példa arra, hogy "édes Zsigám" stílusban próbálta egy miniszter a pénzügyminiszterrel szemben érvényesíteni a tárcaérdeket. Tegnap hallottuk Gógl
