Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TÓTH ISTVÁN - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
3242 valamint kereskedelmi fejlesztéseket, akkor mindenképpen hit elt kell hogy adjon annak a kormányzati véleménynek, miszerint 1999 is a kormányzati beruházások növekedésének az esztendeje lesz. Minden reményünk megvan tehát arra, hogy a növekedésnek a beruházási alapjai megvalósuljanak, azok volumenben növekedjenek. E zek után szeretnék néhány szót szólni az 1999. évi keresetalakulások feltételeiről és arról, hogy a kormányzat ezeket a bérnövekedéseket hogyan és milyen paraméterek alapján alakította ki. Néhány szót az általános feltételekről és determinációkról: A költs égvetési intézményrendszerben foglalkoztatottak az összes aktív kereső csaknem egyharmadát, 800 ezer főt tesznek ki, keresetük hasonló arányú, annak alakulása tehát érdemben befolyásolja a makrogazdasági folyamatokat is. A költségvetési intézményi kiadások nak mintegy a felét teszik ki a személyi juttatások és járulékai, tehát változtatásuk hatással van az intézményi működési feltételekre, valamint az államháztartás helyzetére is. Azoknak a módosító indítványoknak, amelyeket ilyen tárgyakban nyújtottak be - elsősorban ellenzéki képviselőtársaink , éppen az a bajuk, hogy nem számolják végig azt a makrogazdasági hatást, amelyet egy illetményalapnövelés, egy pótléknövelés vagy egy bármilyen keresetemelkedés jelent a közszférában, hiszen ennek jelentős vonzata van a fogyasztóiáremelkedésre és az inflációra is. Úgy gondolom tehát, hogy elsősorban akkor éri meg bért emelni, ha az nem jár egy jelentős inflációs vonzattal, hiszen mit ér, mondjuk, egy 10 vagy 20 százalékos bérfejlesztés akkor, ha az infláció legaláb b ilyen ütemben kíséri ezt a növekedést. A közszféra számára az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatban a makrogazdasági feltételeknek megfelelően meghatározott átlagos, egy főre jutó személyi juttatási növekmény mint forrás mértéke körülbelül 13 százal ék, ami átlagban 1011 százalékos kalkulált infláció mellett legalább 2 százalékos reálkeresetjavulást eredményez. Az elosztásban a korábbi évek bérpolitikai elkötelezettségei, illetve a kormányváltásból adódó intézkedések hatásaként jelentkező determinác iók mind a központi, mind az önkormányzati intézményi körben meghatározóak. Néhány szót szólnék arról, hogy a keresetek és a létszám alakulásának melyek a feltételei a központi költségvetési szerveknél: A központi intézményeknél az 1999. évi javasolt szemé lyi juttatási előirányzat 46 milliárd forinttal - járulékkal több mint 60 milliárd forint , közel 14 százalékkal magasabb az 1998. évi báziselőirányzathoz viszonyítva. Az eredeti, 1998. évi kiadási előirányzatokhoz képest - hiszen csak egy ilyen összehas onlítást lehet megtenni - a kiadási növekmény 31 százalékát a személyi juttatások emelése teszi ki. Ez a foglalkoztatottak lényegében változatlan létszáma mellett egy főre vonatkozóan 13,6 százalékos átlagos növekedés forrását biztosítja. A központi intézm ényi körben a determinációk, főleg a korábbi évekből származóak, lényegében kitöltik a lehetőségeket. A hatályos törvények alapján ugyanis két nagy területen, a fegyveres szerveknél a hivatásos állományokra vonatkozó törvény szerint az 1999. évtől el kell érni az illetmények - benne a beosztási, rendfokozati illetmény, illetménykiegészítés, pótlékok - 100 százalékos beállási szintjét, ami a személyi kiadások növekményének 48,5 százalékát teszi ki. A másik ilyen nagy terület, amely behatárolta ennek a kormán ynak a mozgásterét a bér területén, hogy a bírósági, ügyészségi, illetve az igazságügyi alkalmazottaknál 1998. július 1jétől hatályba lépett az új, magasabb illetményalapra épülő javadalmazási rendszer, így az előirányzat növelése, szintre hozása a decemb erjanuári béremelés nélkül is szükségszerű. A személyi kiadások növekményének ez a 11 százalékát vitte el. Így tehát az általános követelményt csak jelentős szóródás mellett lehetett érvényesíteni. Az említett két területen a személyi juttatások és járulé kaik jelentős többlete nemcsak összegében, hanem ütemét tekintve is meghatározta a többi illetményrendszer hatálya alá tartozók lehetséges keresetnövekedését. Emellett befolyásolta az elosztást az oktatási, az egészségügyi és szociális ágazat pótlékrendsze rének bővülése és az így kialakult feszültségek oldása miatti
