Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 21 (11. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
324 személyi konzekvenciák megállapítására is, figyelem mel a szerződés felbontásának lehetőségeire és hatásaira. Ennek eredményéről a tisztelt Házat a vizsgálat lezárta nyomán természetesen haladéktalanul tájékoztatni kívánjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Csurka István is tapsol.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lendvai Ildikó frakcióvezetőhelyettes asszony, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy szépre ményű fiatal politikus 1992ben azt mondta: "Amíg a Fidesz a parlamentben van, nem kell félniük az újságíróknak." Azóta ez a politikus Magyarország miniszterelnöke lett. (Hosszan tartó taps a kormánypártok padsoraiban.) Nagyon örülök a tetszésnyilvánításna k, de az időmből ne tessék olyan sokat tapsolni! (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Torgyán József: Lejárt az idejük! Lejárt, Ildikó!) Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr annak idején nem pontosította kijelentését. Vajon ha a Fidesz kormá nyon van, kelle félniük az újságíróknak? Tudniillik a miniszterelnök úr a Kis Újság e havi számában már azt nyilatkozta, hogy nagy szimpátiával figyeli a Kisgazdapárttól érkező kezdeményezéseket a média területén. Nos, ezek a kezdeményezések - Pokol Béla úr indítványa, akit a miniszterelnök úr név szerint is megdicsért, valamint Várhelyi András javaslata egy közszolgálati rádióműsor eltüntetéséről - mintha valami félelemhez hasonlót is kiválthatnának az újságírókból. Most mégis csak a Magyar Televízió hely zetéről szeretnék szólni. A médiatestületek kiegészítése körüli vitákat mindnyájan ismerjük. A tv kuratóriumi elnöksége körül azonban szerencsére nincs vita. Ezt tehát a kormánypártok egyetértése esetén bármely percben megválaszthatnánk. Mi az oka, hogy ez t a megoldást a kormánypártok mégis elutasították? Kinek jó és kinek rossz ez az állapot? A válaszhoz három tétellel szeretnék hozzájárulni. Első tétel. A kuratóriumi elnökség kizárólagos jogköre a gazdálkodás ellenőrzése. Aki nem akar ellenőrzést, nem aka r kuratóriumi elnökséget sem. Pedig például a tévé reklámbizniszében igen nagy pénzek fordulhatnak meg. Nagyok az egyes cégeknek adható kedvezmények is. Ha nincs, aki ellenőrizzen, nyilván különösen aggódik a reklámügyekért felelős vállalkozási főigazgató, aki annak idején - úgy hírlik, fideszes politikusok javaslatára - éppen abból a Mahirbirodalomból jött át a tévébe, ami mára oly sok kitűnő vezetőt adott e hazának. (Taps az MSZP padsoraiban.) Kínos lehet neki az ellenőrzés hiánya, hiszen a reklámkuncsaf tok között természetesen fölbukkanhatnak a Mahirbirodalom tagjai is, az úgynevezett Fideszközeli cégek. És ha fölbukkanhatnak, hát föl is bukkantak! Tulajdonosi felelősség, megnyugtató ellenőrzés esetén a gyanú árnyéka sem eshetne ide. Milyen kár, hogy n incs kuratóriumi elnökség, amely erről gondoskodhatna. Második tétel. A kuratóriumi elnökség nélkül a tévé gazdálkodása ellehetetlenül, a tévé gazdaságilag és talán politikailag is kiszolgáltatottá válik. Aki ezt akarja, nem akar kuratóriumi elnökséget. Hi szen a megbízott tévéelnök így kénytelen a kormánytól segítséget kérni. Tárgyal is Stumpf István miniszter úrral szeptember elején. A körülmények szerencsétlen összjátéka lehet, hogy ugyanez a Stumpf István mint a Századvég Alapítvány képviselője még a nyá ron is számlákat volt kénytelen aláírni és benyújtani a tévének, annak a tanácsadási tevékenységnek a fejében, amelyet az alapítvány az egyik politikai hírműsornak végez. Ismervén a szakembereket, biztos vagyok benne, hogy a műsor jó, objektív és főleg akt uális tanácsokat kapott. (Derültség az MSZP soraiban.) A helyzet némiképp mégis bizarr. Harmadik tétel. A gazdasági kiszolgáltatottságot kuratóriumi elnökség híján mesterségesen fokozni is lehet. A tévét persze örökölt terhek is nyomasztják. Ezekért a korm ány nem hibáztatható, de most többről is szó van! A tévé nyaka körül olyan kötél van, amit szorosabbra húzni vagy lazábbra engedni csak a kormányhoz közel állók tudnak. Hiszen a tévé bevételeinek két fő forrása van: az üzemben tartási díj és reklám. Igen á m, de a törvény szerint az üzemben tartási díjhoz csak
