Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 21 (11. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
325 kuratóriumi elnöki aláírással lehetne hozzájutni. A reklámbevételek pedig a már említett főigazgató irányítása alatt - mit ád Isten? - épp a legnehezebb helyzetben éppen tizedükre csökkentek! A felügye lőbizottság jelentené is a kuratóriumnak, hogy nagy baj van, de kuratóriumi elnökség, ugye, nincs! Ebben a helyzetben érkezik meg a tbinkasszó és nagy az adótartozás is. Hitelt kellene fölvenni, de a törvény szerint ehhez a kuratóriumi elnökség jóváhagyás a kellene. Ha ez nincs, akkor majd az APEH is inkasszót adhat ki, foglalhat, esetleg ráteheti a kezét a székházra. Szerencsére székházügyekben Simicska úrnak már volt módja bizonyos gyakorlatot szerezni, és ismeri a tévé helyzetét is (Derültség az MSZP sor aiban.) , hiszen ott volt a Fidesz delegáltja az ellenőrző testületben. Szinte minden rendben van tehát a tévé háza táján, csak éppen gazda nélkül van a jószág, garanciák nélkül a pártatlan tájékoztatás, ellenőrzés nélkül a közpénzek. Még szerencse, hogy a Fidesz a parlamentben van, így aztán legalább nem kell félniük az újságíróknak. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Megadom a szót Várhegyi Attilának. VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A média szabadsága az ország szabadsága. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Helyes!) Ezért ú gy gondolom, érdemes komolyabban szólni a problémákról, mint ahogyan azt képviselő asszony a hozzászólásában tette. Még akkor is, ha az ön által felvetett ügyben - szeretném előrebocsátani - sok tekintetben egyetértünk. Rengeteg a probléma a médiatestülete kkel, a magyar közszolgálati médiák helyzetével. Azt azonban szeretném világossá tenni, hogy a kormány minden tekintetben - és csakis - a törvényesség híve, és az ön által is említett és tudott problémákat is a törvények betartásával kívánja megoldani. Gya kran elhangzik az a kifejezés: médiaháború. Elhangzik úgy, hogy eddig senki nem tette világossá a magyar polgárok számára, hogy médiaháború ott és akkor van, ahol és amikor sérül a törvényesség. A polgári koalíció kormánya számára ez nem képzelhető el. (15 .20) Tisztelt Képviselő Asszony! Melyek valójában a magyar média problémái? Először is: három éve lépett hatályba a médiatörvény, így a tapasztalatok alapján szükséges a törvény és a magyar médiarendszer alapos szakmai áttekintése, amelynek előkészületei a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában megkezdődtek. A kormány a szakmai műhelyekkel és szervezetekkel, a médiatestületek tagjaival együttműködve, pontos menetrend alapján kezdi meg a helyzet felmérését, egy koncepció kidolgozását, végül átfogó törvé nymódosító javaslat parlament elé terjesztését. Ugyancsak lényeges probléma, és a kormány kéri, az Országgyűlés is minél hamarabb tegyen eleget annak a követelménynek, hogy minél előbb - hangsúlyozom: minél előbb - valamennyi médiatestületben egyidejűleg á lljon helyre a törvényes rend, azaz az új tagok megválasztásra kerüljenek. Harmadrészt pedig: az utóbbi időben felvetődött, hogy a Magyar Televízió bármilyen módon is kuncsorogna úgymond állami támogatásért, miközben a Magyar Televízió vezetése - nagyon he lyesen - pusztán azokat a kérdéseket egyezteti a magyar kormánnyal, amelyek a médiatörvényből adódóan egyébként is a költségvetési törvényben szabályozandók. Már most szeretném jelezni, hogy a kormány tervezi: helyreállítja az 1995ös politikai konszenzust , amelynek eredményeként a Magyar Televízió jövőre több milliárd forinttal nagyobb támogatást kapna, amelyet eddig azért nem kaphatott meg, mert az előző években a kormány felrúgta az említett politikai konszenzust, és kétharmados többségét kihasználva meg fosztotta a tévét az említett összegtől. Vagyis az önök
