Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János):
3201 környezetkímélő, fenntartható fejlődési irányokra, vagy hagyományőrző tevékenységek újraé lesztésére egyaránt lehetőség nyílhat. Ezzel a több lábon állás feltételei megteremthetők, illetve létrehozható az adott térség számára a legcélszerűbb hosszú távra ható fejlesztés. Természetes, hogy ezen feladatokhoz források kellenek, minthogy az is term észetes, hogy nem lehet olyan költségvetés, amelynél minden terület elégedett lehet a biztosított forrásokkal. Az elmúlt évek forrásaihoz képest jelentős forrástöbbletek vannak a területi kiegyenlítést szolgáló támogatások és a cél jellegű decentralizált t ámogatások vonatkozásában. Az 1998. évi 13,3 milliárd forinttal szemben 1999. évben ezen területeken 16,3 milliárd, azaz 23 százalékkal több forrás áll rendelkezésre. A vidékfejlesztési célfeladatok közül elsősorban a segélyprogramok forrásai emelkedtek. I tt viszont jelentős 6,6 milliárd forintos az emelkedés. (1.40) Így összességében vidékfejlesztési feladatok végzésére és az intézményrendszer finanszírozására 22,8 milliárd forint áll rendelkezésre 1999ben. A területfejlesztési pénzeszközök mintegy 40 mil liárd forintja az összes 1999. évi fejlesztési pénzeszköz 480 milliárd forintjához képest alacsonynak ítélendő, mely arányt a következő években célszerűnek látszik javítani. A költségvetés jelenleg a folyamatosság elve alapján támogatja a megyei területfej lesztési tanácsokat, és elkülönített, biztos forrásokat nyújt a tervezési statisztikai régiók működéséhez. Egyes speciális régiók futó programjaira is lettek elkülönítve források ugyanúgy, mint a programtervezésre, mely az uniós strukturális alapok igénylé sének módszertani elsajátításához szükséges. Fontosnak tartom azt a rendszer stabilitása szempontjából, hogy a területfejlesztési tanácsok mellett a regionális tanácsok működéséhez is kiszámíthatóan járul hozzá az állam. Azt gondolom, hogy a garantált álla mi finanszírozás mellett azonban további lépéseket kell tennünk képviselőként abba az irányba, hogy a helyi önkormányzatok és szervezetek is támogassák ezen területek és munkaszervezetek működését. Tisztelt Ház! Érdemes arra is kitérni, hogy a vidékfejlesz tés jelenlegi helyzete mennyiben felelhet meg az uniós elvárásoknak. Az elkövetkezendő évek nagy feladata lesz a parlament számára, hogy milyen intézményi struktúrát alakít ki a hosszú távú területfejlesztés, a vidékfejlesztés vonatkozásában, ezen belül mi lyen erősségű és összetételű stabil régiók jönnek létre, milyen lesz a megyék szerepe, melyek lesznek a kistérségek feladatai. A Pharesegélyprogramok alapelvei, úgy mint a decentralizált döntéshozatal, a források addíciója, a partnerségen alapuló együttmű ködések is egyre nagyobb teret kapnak mind a segélyprogramokban, mind a speciális térségfejlesztési programokban. Lényeges elemnek tartom ezek közül a partnerség gondolatát. Ez ma még elég szokatlan elem mind a vállalkozások, mind az önkormányzatok gondolk odásmódjában. A gazdasági és költségvetési szervezetek ugyanis az utóbbi években inkább ahhoz szoktak hozzá a piacgazdaság működési mechanizmusából adódóan, hogy saját magukra legyenek utalva. Célszerűbbnek tűnik számukra, ha csak a saját érdekeiket veszik számításba és ódzkodnak minden olyan dologtól, ami közös. Ez természetes folyamat és gondolkodásmód egyrészről, makrogazdasági szinten azonban feleslegesen a kapacitások létrehozását indukálhatja, megnövelve ezzel az össztársadalmi költségeket. A valós pa rtnerség kialakításához sokszor nem elég a közvetlenül érdekelt felek együttműködési hajlandósága, a megállapodások létrehozásához közvetítő szereplő is szükséges. Elképzelésem szerint ilyen szerepet kell a jövőben betölteniük a kistérségi vagy regionális fejlesztési szervezeteknek. Ezért gondolom, hogy ezen szervezetek működése mindenképpen kívánatos. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) :
