Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - LENÁRTEK ANDRÁS
3200 Megadom a szót Lenártek András képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. Őt követi majd Szalay Gábor, ha addig visszajö n. LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1999. évi költségvetés általános vitájában felszólaló kormánypárti és ellenzéki képviselők kitértek a területfejlesztés, vidékfejlesztés témakörére. Felszólalásommal a kialak ult vitához szeretnék hozzáfűzni egykét gondolatot. Kicsit kapcsolódnék ezzel Orosz Sándor képviselőtársam felszólalásához, viszont e késői órán nem kívánok visszaélni ellenzéki képviselőtársaim türelmével, és jómagam megpróbálok egy picit rövidebb lenni nála. Egyébként nagyon sajnálom, hogy megállt az óra Orosz képviselő úr felszólalásakor, mert így nem biztos, hogy hitelesíthető az a mutatószám, ami szerint ő a mai napon a legtovább beszélt. Azt hiszem, Bauer képviselőtársunkat is sikerült ebben megelőzn ie. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az tegnap volt.) Az összevont két napra értem ezt. Viszont biztatónak ítélem azt a mutatót, amely az egy felszólalás alatt kiejtett képviselői neveket és ajánlási pontok számát mutatta. Aggasztónak találom viszont a fe lszólalást gerjesztő, egy frakción belüli bírálatok nagy számát. Jómagam mondandóját három téma köré szeretném csoportosítani. A területfejlesztés, vidékfejlesztés és agrárgazdaság kapcsolatára, a vidékfejlesztés költségvetési keretszámaira, és a téma unió s, integrációs megfelelésének kérdésére. Az ellenzéki képviselők az általános vitában sokszor kifogásolták az agrárszféra támogatási elveit. A fő téma az volt, hogy a kisvállalkozásokat vagy a szövetkezeteket ildomose inkább támogatni. Azt gondolom, a vid ék és a parasztság problémakörét nem elégséges csak arról az oldalról vizsgálni, hogy milyen üzembérlettel vagy milyen tulajdoni formában működnek a vállalkozások, és hogy azok folyó beruházásait megfelelően támogatjae az állam, hanem ettől eltérően globá lisan kell kezelnünk a falun élő emberek problémáit. BorsodAbaújZemplén megye gazdaságának 1015 éves történetét vizsgálva bebizonyítható ugyanis, hogy a válságok hatásukat sok esetben nem egy gócpontban és nem egy ágazatban fejtették ki. Igaz ez Ózd és Diósgyőr történetére, ahol a válság igazi kárvallottjai a kistelepülések voltak és az agrárszféra. Azt gondolom, a fejlesztések esetében is ennek kell lenni a kiindulópontnak. Ezért előremutató - más európai országokhoz hasonlóan - a vidékfejlesztés megjel enése a költségvetésben. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy a mezőgazdasági termelési alapokat modernizálnunk kell, vagy hogy emelni kell az agrártermékek feldolgozottsági fokát, illetve biztonságosabbá tenni a piacra jutás feltételeit, hanem arra is figy elni kell, hogy egy adott fejlesztés milyen társadalmi, szociális hatásokat von maga után, illetve milyen egyéb eszközök kellenek ahhoz, hogy a falvak eltartóképessége, az ott élők életszínvonala emelkedjék. Ennek egyik módja a komplex tervezés és fejleszt és, amely Európa fejlett országaiban már bevált módszer. Azt gondolom, hogy a területfejlesztés, a vidékfejlesztés, az agrárágazat fejlesztése fogalmairól, definiálásáról tovább fog folytatódni ez a vita. Az e területekről alkotott fogalmak nem különülnek el annyira élesen egymástól, hogy ebben vitát kellene folytatni. Ezzel szemben azt tartom fontosnak, hogy a vidéken lakók, és főleg az elmaradott térségben élők gondjai különös figyelemmel kezeltessenek. Tisztelt Ház! Felmerül a kérdés, hogy az 1999. évi k öltségvetés forrásoldalon ade elegendő biztosítékot ezen célok eléréséhez. Kormánypárti képviselőként azt gondolom, hogy igen. A vidékfejlesztés meglévő és a későbbiekben továbbfejlesztendő intézmény- és eszközrendszere jó alapot nyújthat ahhoz, hogy a vi déken élők nemcsak a szokásos piaci mechanizmusokon és az állami prevenciókon keresztül fejlődjenek, hanem újszerű fejlesztési elemek bevezetésére, falusi turizmusra,
