Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. OROSZ SÁNDOR
3179 úgy ítélték meg azok, akik ezt a kérdést a Fővárosi Önkormányzatban, a MÁVnál meg a KHVMnél megvizsgálták, hogy előbb a metró. Nem biztos, hogy én ezzel egyetértek. (Varga Mihály: Ezt a Demszkynek kellene mondani!) Szeretném hangsúlyozni, hogy ha önök azt m ondták volna, hogy nem metró, hanem a budapesti vasúthálózat talaján egy városi vasútrendszer, ami mondjuk nem 160 milliárdba kerül, hanem csak 100 milliárdba - mert ennyibe valószínűleg az is belekerül a budapesti vasúthálózat jelenlegi állapota mellett, hogy ott városi járatok közlekedjenek azzal a tízperces gyakorisággal, amit ez megkíván , ha önök ezt mondták volna, és mondták volna már, államtitkár úr, az önkormányzati választás előtt, akkor az egy korrekt álláspont lenne, és joggal hivatkoznának az é n 13 vagy 14 évvel ezelőtti álláspontomra. De önök az önkormányzati választások előtt még elfelejtették föllapozni a Hírmondó egykori számában az én fölszólalásomat a választási gyűlésen. Ez önöknek addig nem jutott eszükbe! (Sasvári Szilárd: Ez így túlzás !) Ugye, ugye! De Sasvári képviselő úr, forduljon a választókerületének lakóihoz, és kérdezze meg őket a XI. kerületben, abban a kerületben, ahol én akkor elindultam. Kérdezze meg őket, hogy egyetérteneke azzal az állásponttal, amelyet ön itt olyan lelkes en képvisel bólogatásaival az Országgyűlésben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kétperces hozzászólások elfogytak. Most Orosz Sándor képviselő úr következik, a korábban megadott sorrendnek megfelelően. (Közbeszólás: Alföldi metró! - Derültség.) DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én magam is azt gondolom, azoknak a képviselőtáraimnak van igazuk, akik ezt a két ügyet nem egymás ellenében, hanem mint két fontos ügyet, egymás mellett kívánjá k megvalósítani. Sok szó esett már az egyikről, a metróról, de a szívemhez közelebb álló és az ország egésze szempontjából is talán ennél súlyosabb ügyről, hogy hogyan él meg a paraszt, a gazda és a gazdálkodó, azt hiszem, mindmáig nem volt szó a parlament ben. Csak úgy, mint a medve, nyalogattuk a mézes bödön környékét, de még igazából élesben ezekről az előterjesztésekről nem volt szó. Én magam azt terveztem, készülvén a részletes vitára, hogy azokat a módosító indítványokat igyekszem a tisztelt Ház figyel mébe ajánlani, reményeim szerint többségében támogatásra, amelyekkel éppen az a benyújtók célja - és majd mindig mondom, hogy mely képviselőtársaimmal együtt nyújtottuk be , hogy végre realitás legyen ebben az országban az, hogy a gazda, a gazdálkodó a me zőgazdasági jövedelméből megéljen. Úgy éljen meg, hogy azt a terméket itt aránylag jó áron meg tudják venni, akár a fővárosi fogyasztók; jól tudjon exportra eladni belőle, mert százszám segítsék őt különböző szervezetek ebben a tevékenységében. És az is fo ntos manapság - hitem szerint nemcsak manapság , hogy ez a tevékenység ne eméssze, hanem megtartsa a környezetet, és itt több képviselőtársam az idegenforgalom kapcsán már több szót ejtett róla, hogy a vidék megtartó képességében is töltse be az őt megill ető helyet az agrárgazdaság. Elhangzott a vitában többször, több alkalommal, engedjék meg, hogy hozzászólásom elején erre kitérjek, a hitelesség kérdése. Én azt gondolom, az agrárügyeket illetően ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen az 1994es pótköltségvet és kapcsán éppen a megelőző kormány volt az, amelyik a pótköltségvetésben egy igen nagy jelentőségű és nagy mennyiségű injekciót adott az agrárgazdaság szereplőinek. A vitában is elhangzott, hogy ez az injekció és az elmúlt négy év legalábbis azt a válságo s röptet csökkentette, amibe egyébként '90 és '94 között került az ágazat. A hitelességhez hozzátartozik, hogy a Magyar Szocialista Párt agrárosai '95ben és '96ban is elégedetlenek voltak az agrárköltségvetéssel. '97ben mit, hogy elégedetlenek, de a '97es költségvetés megszavazása, azt gondolom, jó példát mutatott a kormánypárti és ellenzéki képviselők értelmes összefogására is az agrárgazdaság érdekében. A '98. évi költségvetés volt az első, amikor én