Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KUNCZE GÁBOR
3074 Még egy utolsó kérdéskör, hogy miért akarjuk 1998ban megoldani ezt a hiányt. Azért akarjuk '98ban megoldani, mert úgy gondoljuk, hogy nincs értelm e az államháztartásban egy ekkora hiányt magunk előtt görgetni, ráadásul a hiánynak olyan természete van, amit az elmúlt években is tapasztalni lehetett, hogy minél később oldják meg, annál nagyobb lesz, hólabdaszerűen növekszik. Bármilyen túlzott működési költséget vagy rossz döntést bele lehet ebbe húzni, és azt lehet mondani, hogy ez tulajdonképpen a korábban képződött veszteségek későbbi felhalmozódása. Biztos, hogy voltak olyan veszteségek, amelyeket még a '92es, '93as vagy '94es bankkonszolidációkb an nem konszolidáltak a Postabankban. Az is biztos, hogy sokkal kisebb mértékűek voltak ezek a veszteségek, de mivel ezek állandóan benne voltak a bankban, a vezetőségnek állandó hivatkozási alapot jelentettek, hogy lám, itt vannak a veszteségek, nem konsz olidálták őket, és tulajdonképpen nem nőnek, csak azok vannak benne. Úgy gondoljuk, hogy ezt a problémát minél hamarabb meg kell oldani, mert annál jobb. Nem szabad és nem érdemes magunk előtt görgetni, és soha nem lesz tiszta képünk a Postabank működésérő l. Hogy miért a '98as hiányon keresztül? Az államháztartási törvény így rendelkezik. A '93as, '94es bankkonszolidációk valóban a költségvetésen kívül történtek, az államháztartás hiányát növelték meg azokkal a kötvényekkel, amelyeket ekkor kibocsátottak . Ezután született ez az államháztartási törvény; éppen önök hozták, és éppen azért, hogy meg lehessen akadályozni az ilyen jellegű bankkonszolidációkat. Úgy gondolom egyébként, hogy ez egy jó törvény, bár bankokat - ha nagy összegű bankkonszolidációra ker ülne sor - valóban lehetne konszolidálni a költségvetési hiányon kívül is. Nem gondolom egyébként, hogy a lényegen sokat változtatna. A külföldi értékelések egyértelműen pozitívak. (15.50) Mindenki tudta, hogy a korábbi kormány egyik legnagyobb sara a Post abank s a Postabank fölötti szemhunyás. Nehéz megmondani, hogy a Bankfelügyelet, a kormányzat, a Pénzügyminisztérium vagy ki volt az, aki efölött szemet hunyt, de a külföldiek szemében is nyilvánvaló volt, hogy ezt a problémát meg kell oldani, s hogy a mag yar bankrendszernek ez a legnagyobb sara. Nem gondolom egyébként, hogy ez után nagyon sok ilyen jellegű probléma maradt volna fenn a bankrendszerben, bár valószínűleg vannak s lesznek még ezután is rossz hitelek, de nem ilyen tudatos félrevezetéssel és ily en mértékű hitelállománnyal. A költségvetésen keresztüli konszolidáció fogadtatása is pozitív volt, s az analitikusok azonnal azt mondták, hogy végre rendet tesz a magyar kormány. Ezt teljesen tudatosan úgy fogjuk kommunikálni, hogy a költségvetés hiánya 4 egész iksz százalék - amennyi lesz , plusz a bankkonszolidáció, elsősorban a Postabank és az MFB esetében. Nem gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Bank vagy a magyar állam hitelfelvételi feltételeiben bármilyen változást jelentene az ilyen jellegű konszolid áció, sőt még egyszer mondom, a visszhang egyértelműen pozitív, minden bankszakértő, elemző azt várta, hogy mikor fogják már végre konszolidálni a Postabankot, s mikor öntenek tiszta vizet a pohárba. Úgy érzem, ez beleillik abba a politikába, hogy szeretné nk a bankrendszert átláthatóvá, világossá és tisztességessé tenni, s talán a Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank az utolsó két nagy lépés ebbe az irányba. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Bauer Tamás tapsol.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kuncze Gábor úrnak, az SZDSZ képviselőjének. KUNCZE GÁBOR
