Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 25 (35. szám) - Az angol parlament képviselőinek köszöntése - A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. BOGDÁN EMIL - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter:
2995 rendkívül korrekt a viszonyunk, és a jogi álláspontunkat mindig ismertettük, ezért szeretném itt is elmondani a saját álláspontomat. Azt gondolom, hogy egyetlene gy ellenőrzési kérdésben sem csökkentettük semmilyen más törvény korlátjait, ez egyetlenegy garanciális rendszert nem érintett, és nem szüntettünk meg ilyent. Tehát azt hiszem, hogy miután ilyen megszüntetés nem volt az általános garanciák fölött, az által ános megelőzésbe ugyanúgy belefér ez a törvény, mint bármely más törvény. (Dr. Kóródi Mária: Hogy lesz benne?) A képviselő asszony mondta, hogy akik helytelenül viselkednek, azoknak félniük kell. Azt gondolom, hogy ez így nem igaz. Viszont azt szeretnénk, hogy akik törvénytelenül viselkednek és valamely törvényt megsértik, igenis féljenek a törvénynek azon szakaszaitól és azon szankcióitól, amelyeket a törvény rájuk róna! Itt szeretném hangsúlyozni, hogy 1789 óta, a francia forradalom óta a nullum crimen si ne lege elve továbbra is él, és senki nem kérdőjelezte meg. Tehát továbbra is azt mondjuk, hogy nincs bűncselekmény törvény nélkül, és csak azokat a bűncselekményeket kívánjuk szankcionálni, amelyek valamilyen törvényben megszülettek és valamilyen törvényb en megfogalmazódtak. Több esetben elhangzott, hogy mi a szabadság. Azt gondolom, hogy a szabadság nem más, mint a jogok és a kötelezettségek harmonizációja. Az adott pillanat, az adott viszonyok határozzák meg egy társadalomban, amikor a parlamentjük dönt, hogy ezen jogoknak és kötelezettségeknek hol van a határuk. De a kötelezettségeket is tartalmazza a szabadság! Nincs valódi szabadság kötelezettségek nélkül - és semmilyen önkényességre nem gondoltunk. Elhangzott egy hozzászólás, amely a külföldiekre hely ezte a fő hangsúlyt. Úgy hiszem, ez az európai uniós elvárások ismerete nélkül történt meg, mert itt az hangsúlyozódott ki, hogy ez a külföldiek ellen szól - nem, kérem, ez nem szól a külföldiek ellen! (13.40) Magyarország tová bbra is szeretettel várja azokat a külföldieket, akik jogszerűen érkeznek hazánkba, a jog betartásával tartózkodnak hazánkban. Azonban van egész Európában - s az Európa Tanács jegyzőkönyveit is el lehet olvasni - egy félelem attól, hogy törvénytelenül, meg élhetési alap nélkül érkeznek emberek, bűncselekményből tartják fenn magukat, s azt se tudjuk, kicsodák, hisz semmiféle okmányuk, útlevelük nincsen. Ezeket a külföldieket tartjuk nemkívánatosnak, s szeretnénk, hogy amennyiben tudomásunkra jut, ezek a külfö ldiek zárt területen tartózkodjanak Magyarországon. Elhangzott, hogy erre nincs európai példa: van rá európai példa, ne menjünk messzebb, csak Ausztriáig. Szinte teljes egészében azonos Ausztriáéval a jogtalanul az országban tartózkodó külföldiekre vonatko zó törvényi rendelkezés. Bizonyos mértékben az is elhangzott - nagyon óvatosan fogalmazva , hogy a törvény ezen idegenrendészeti része gyakorlatilag a fasizálódás felé mutat. Olyan méltatlannak tartom ezt a gondolattársítást, hogy egyáltalán nem is kíváno k vele foglalkozni. Azt hiszem, a törvények érvényesítése azokra vonatkozik, akik Magyarország határait átlépték, akik Magyarország határain belül tartózkodnak, függetlenül attól, hogy magyar állampolgárok vagy pedig más nemzet állampolgárai. És vannak a m enekültek: igen, azoknak a menekülteknek továbbra is szándékozunk segítséget adni, akiket politikai nézeteikért üldöznek egy országban, s azoknak is, akik a genfi menekültügyi egyezmény hatálya alá tartoznak. Végezetül szeretnék néhány szót szólni arról, h ogy valamennyien egyetértünk azzal, vissza kell szorítani a bűnözést; abban nem értünk egyet, hogy milyen eszközökkel, milyen módszerekkel. Egy egészen biztos: csak a szavak erejével ezt nem fogjuk tudni megtenni, tehát meg kell találnunk azt a közös eszkö zrendszert, amely alkalmas erre. A cél közös, s azt gondolom, konszenzusra lehet jutni abban is, hogy milyen eszközöket alkalmazzunk erre. Szintén Bauer Tamás képviselő úrtól hangzott el, hogy nem volt egyeztetés: az egyeztetésre törekvés a kormány oldalár ól megvolt, hisz meghívtuk az ellenzéki képviselőcsoportok vezetőit is, hogy jöjjenek el egyeztetni. Sajnálatos módon ezt az egyeztetési felhívást nem fogadták el, nem jelentek meg - ezt többször megismételtük. Csak akkor lehet egyeztetni a benyújtás előtt , ha erre
