Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 25 (35. szám) - Az angol parlament képviselőinek köszöntése - A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HEGYI GYULA
2984 Az alapgondolat ott is az volt, amit különböző pártállású és különböző tradíciójú országokból származó képviselők többékevésbé örömmel vagy szomorúan elismertek, hogy a f elnőttek önkéntes prostitúcióját bizonyos körülmények, bizonyos szabályozás között tűrnünk kell. Ez nem azt jelenti, hogy örülünk neki, nem azt jelenti, hogy bátorítjuk, hanem azt jelenti, hogy ugyanúgy, mint nagyon sok más társadalmi rosszat - például a m unkanélküliséget - valamilyen formában el kell tűrnünk akkor is, hogyha legjobban akkor örülnénk, ha olyan világban élnénk, ahol egyrészt mindenkinek van munkája, másrészt senki nem kényszerül prostitúcióra. Ugyanakkor azonban, amikor a felnőttek önkéntes prostitúcióját tűrni kell, szigorúan és az eddiginél sokkal szigorúbban kell fellépni a kiskorúak szexuális kizsákmányolása ellen, a kényszerprostitúció ellen, és az ellen a jelenség ellen, hogy lányokat hamis ígéretekkel, illúziókkal, szegénységük, kiszol gáltatottságuk kihasználásával idegenbe kényszerítenek, ahol nem beszélik a nyelvet, nem ismerik a helyi jogszabályokat, és ilyen módon még sokkal inkább kiszolgáltatottjai a futtatóknak, a szervezett bűnözőknek, mint saját hazájukban lennének. Magyarorszá g, azt hiszem, elmondhatja magáról, hogy ebben a szomorú lánykereskedelemben kétszeresen is érintett. Egyrészt a szegényebb keleteurópai országokból ide jönnek a lányok, úgymond, dolgozni - az utak mellett jórészt, amennyire ilyen ismereteim nem csalnak, ők állnak ; másrészt pedig a magyar lányokat választékosabb címen, mint gogogörlöket, diszkógörlöket, ne adj'isten, gyerekvigyázókat, aupairlányokat kicsábítanak, és ott igen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Mi elmondtuk nyugateurópai képviselőtár sainknak - és az ajánlásba is bekerült , hogy ha valaki komolyan fel akar lépni a leánykereskedelem és a kényszerprostitúció ellen, akkor az együttműködéshez a rendőrségnek meg kell nyerni az ott élő, illetve oda kényszerített külföldi állampolgárságú pro stituáltak bizalmát. Ha ugyanis ők rettegnek, félnek a rendőröktől, akkor nyilvánvalóan soha nem fognak tanúskodni azokkal szemben, akik őket a prostitúcióra kényszerítették, hiszen még útlevelük sincs, a nyelvet sem beszélik. Ajánlás született arról - és ezt talán érdemes megemlíteni mindenképpen , hogy ha az Európa Tanácsnak végre lesz egy emberi jogi biztosa - természetesen nem egy személyben, hanem egy hivatallal együtt , akkor sok más feladata mellett igen komoly feladata lesz abban is, hogy ellenőri zze és segítse azokat a lányokat, asszonyokat, akik a leánykereskedelem, a kényszerprostitúció révén idegen országokba kerültek, és jogaikat megvédje mind a futtatókkal, mind esetleg a hatóságokkal szemben. (12.40) Végül tisztelt képviselőtársaim, ha a sze rvezett bűnözésről beszélünk, azt hiszem, mint újságíró, van erkölcsi jogom néhány szót szólni a média felelősségéről; nem ujjal mutogatva, nem vádlón, de nem is felmentve minden jelenséget, ami ezen a téren történt. A szervezett bűnözés ellen természetese n lehet és kell büntetőjogi eszközökkel harcolni, részben úgy, ahogy a kormány teszi, részben megfontolva azokat a kritikákat, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim már mondtak, de azt hiszem, nagyon nagy szerepe van a médiának is abban, hogy a szervezett b űnözésről, a bűnöző életmódról milyen kép alakul ki a társadalomban és leginkább a legfogékonyabb fiatal lelkekben. Amennyiben a média részéről természetes és bevett mindennapi gyakorlat a szervezett bűnözés dicsőítése, akkor azt hiszem, hogy nagyon kevese t érnek vagy kevesebbet érnek a törvények. Ilyen értelemben a média, az újságírók, a sajtó felelősségére figyelmeztetni kell, és Márai Sándor gondolatával élve, igazán csak a szabad sajtó lehet felelős; tehát nem a szigorításról, nem a tilalomról, nem a ce nzúráról van szó, hanem arról, hogy a sajtószabadság mellé felelősségnek is járulni kell - és természetesen járulni kell nevelésnek. Én még annak idején filmesztétikát tanultam a gimnáziumban, aztán ezt a tárgyat törölték, és később elég kalandos útja volt . Ma a televíziókban, sajnos még a közszolgálati televízióban is hébehóba látunk csak értékes művészi alkotásokat. A szennyfilmek, az erőszak kultuszát sugalló filmek terjedését cenzúrával egy országban, egy csatornán meg lehet állítani, de abban a global izált
