Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 25 (35. szám) - Az angol parlament képviselőinek köszöntése - A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HEGYI GYULA
2982 ha ez a törvény javít a helyzetükön, ha a tisztességes lakosok, polgárok jobban, nyugodtabban élnek a VIII. vagy éppen a VII. kerületben e törvényi szabályozás után, akkor ez üdvözlendő, és ez azon módosítások közé tartozik, amely nem a rendetlenséget növeli a birodalomban és egy kisebb országban, Magyarországon. Mégis, hogy most végéhez közeledünk a szervezett bűnözés elleni intézkedések, a büntetőjogi szigorítás és más tör vények és törvénycsomagok vitájának, engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy az általános vita keretein belül ugyan, de kissé társadalompolitikai, szociálpolitikai szempontból közelítsem meg azokat a kérdéseket, amelyekről annyi kiváló véleményt és p ersze annyi vitatható véleményt hallottunk ma, tegnap és az elmúlt hetekben. Gerhard Schröder, Németország új baloldali kancellárja a bűnözés elleni harcról a Bundestagban, a német törvényhozásban beszélve azt emelte ki, hogy a bűnözés ellen természetesen fel kell lépni büntetőjogi eszközökkel; soha sem szabad azonban elfelejteni, hogy a bűnözés alapvetően társadalmi probléma, a bűnözés elleni harcban döntően és elsősorban a társadalompolitikának, a szociálpolitikának van nagy szerepe, a szegénység, a munka nélküliség, a szociális kirekesztés elleni harc az, amely a bűnözés elleni legbiztosabb, leghatékonyabb módszer. Azt gondolom tehát, természetesen filozófiailag ha már LaoCenél kezdtem, akkor mondhatjuk, hogy van filozófiai vagy ha tetszik, a szó teológia i értelmében olyan bűn is, amely nem társadalmi beágyazottságú, nem társadalompolitikai okokból ered. Ezekkel szemben azonban a büntetőjog aligha ér el valamit, hiszen tudjuk, hogy a Biblia óta, az emberi történelem kezdetei óta léteznek olyan bűnök, amely eket sajnos nem lehet megelőzni. Vannak azonban olyan bűncselekmények igen nagy számban, amelyet társadalompolitikai eszközökkel meg lehet, meg lehetne előzni. Milyen stratégiát tartanék magam helyesnek a szervezett bűnözés elleni harcban? Olyan stratégiát , amelynek legalább három pillére van. Jó szociálpolitika, tudatos nevelés, helyesen és igazságosan orientáló média egyrészt, azért hogy senki vagy lehetőleg senki ne válassza a bűnözés útját; másrészt az elrettentés a bűn peremén tántorgó szerencsétlen em bereknek, azoknak, akiknek rossz körülményeik, rossz példa a bűnözés útjára taszít; és végül szigor a szervezett bűnözés, a súlyos bűncselekmények elkövetői ellen. Magam nem vagyok jogász és nem vagyok büntetőjogász. Képviselőtársaim az ellenzéki padsorokb ól nagyon sok ponton bizonyították be, hogy bizonyos elemeiben alkotmányellenes ez a csomag, amelyet önök elénk terjesztettek, tisztelt kormánypárti képviselők és a kormány. (12.30) Magam ezzel a résszel nem ó hajtok foglalkozni. Lehet, hogy igazuk van; az is lehet, hogy más lesz az Alkotmánybíróság mérlege. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a büntetőjogi és szervezett bűnözés elleni csomag, amely elénk került, ebből valami hiányzik. Hiányzik hozzá az a fajta alap vető szociálpolitikai intézkedéssorozat, amely a szegénység, a munkanélküliség ellen lépne fel, és amely mintegy megágyazna annak a fajta büntetőjogi szigorításnak, amelynek itt tanúi vagyunk. Nem akarok visszautalni más vitákra, de hellyelközzel még korm ánypárti képviselők is elismerték, hogy az adóügyi változásoknak éppen a legszerényebb jövedelműek, a legszegényebbek a vesztesei. Voltak, akik azt mondták, hogy erre módosító indítványt is beterjesztenek; reméljük, erre sor kerül. Tény azonban, hogy a leg szegényebb rétegeknek ez a kormányzat nem egy olyan felemelkedést nyújt, amely a bűn útjáról visszatartaná azokat, akik sajnos hajlamosak a csábulásnak engedni. A munkahelyteremtésnél, tisztelt képviselőtársaim, éppen a legalacsonyabb jövedelmű kategóriákb an nem lesznek érdekeltek a munkavállalók új munkahelyek teremtésére. Hiszen igaz ugyan, hogy a munkavállalói járulék csökken, ugyanakkor azonban a fix egészségügyi járulék nyilvánvalóan azokat sújtja leginkább és elsősorban, akik alacsony jövedelmű munkah elyeket kívánnak vagy kívántak teremteni. S nyilvánvalóan tudjuk, hogy a bűn forrása nagy tömegekben elsősorban és döntően ez.
