Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HANÓ MIKLÓS (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HEGYI GYULA (MSZP):
2878 Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, számomra legalábbis ez a törvény alapvetően erkölcsi kérdéseket vet fel, és erkölcsi felháborodásra kényszerít engem, be kell vallanom. A tisztelt kormánypártokkal nem értek egyet abban, hogy a vadászrepülők re iksz vagy zé milliárd forint jusson, hogy a mezőgazdasági támogatás 3540 vagy 45 százalékkal emelkedjen. Azt hiszem, ez egy olyan vita, mely kormánypárt és ellenzék között természetes, és biztos vagyok benne, hogy azok, akik a másik oldalon más összege t szánnak mezőgazdasági ártámogatásra vagy vadászrepülőkre, valószínűleg ugyanolyan jogosan vallják az ellenvéleményt velem szemben. Azt hiszem azonban, egészen más kérdés az, amikor a nyugdíjasok - ebben az országban 3 millió ember - abban a tudatban élte k, hogy januártól 20 százalékkal emelkedik a nyugdíj, és akkor egy kormányzat, amelyet az országgyűlési választásokon a szavazó 54 százaléknak körülbelül 53 százaléka választott meg - tehát az ország lakosságának egynegyede, kevesebb, mint ahány nyugdíjast érint ez a törvény - nos, ez a kormányzati többség szerény többségével élve a parlamentben egyszerre megfosztja 3 millió ember nagyon nagy részét a neki járó 20 százalékos nyugdíjemeléstől, attól, ami a törvény szerint járt neki, attól, amire régesrégen k észült már, és gondolatban, lélekben el is költötte - ahogy Kósáné Kovács Magda mondta - vízórára vagy a színes televízió kicserélésére vagy valamilyen más célra azt a bizonyos nyugdíjemelést. A Bokrosprogram többször szóba került, természetesen joggal, h iszen akkor is megszorításról volt szó. Ahogy azonban képviselőtársaim hosszan és sokszor elmondták már, akkor az egész magyar társadalmat érintette a Bokrosprogram; amikor azt mondjuk, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, akkor együtt sírtak a munkaadók és a nyugdíjasok. Most azonban az érdekeiket koncentráltan érvényesítő rétegek - és persze a kiváltságosok - jövedelme lényegesen emelkedik, a nyugdíjasoktól pedig elveszik azt a nyugdíjemelést, amelyet régen megérdemeltek. Harrach miniszter úrnak talán ne m pendítek idegen húrokat, amikor azt említem meg, hogy a keresztény társadalmi tanítás két szélsőség között egyensúlyozva próbálta megvalósítani a leghelyesebb kormányzati és döntéshozatali formát. Az egyik rendszer szerint mindenért az állam felelős, a m ásik pedig az államtalanítás eszméjét hajtja végre, azaz az államtól minden szociális feladatot megvon. Nem akarok itt felolvasóleckét tartani, de ezzel kapcsolatban született meg a szubszidiaritás tana, amelyet ma szerencsére már a szociáldemokraták, a ba loldaliak is elismernek és elfogadnak. Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt miniszter úr, hogy a jelenlegi törvény pontosan a szubszidiaritás tanát valósította meg, természetesen együtt a társadalombiztosítási önkormányzatokkal, mert azt mondt a, hogy egy automatizmus dönt a nyugdíjemelésről, és nem a változó pártösszetételű parlament, és azt mondta, hogy amikor egy automatizmus alapján lényegében a gazdasági fejlődésnek és a munkajövedelmeknek megfelelően dönt maga az élet a nyugdíjemelés mérté kéről, akkor a nyugdíjak kifizetésével kapcsolatos kisebb ügyeket a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat dönti el, amelyben a munkavállalók, a munkaadók és a nyugdíjasszervezetek képviselői voltak jelen. Ez a döntés a szubszidiaritás elvének nyilvánvaló és erk ölcstelen felrúgása. Politikai döntésként visszarángatja a nyugdíjemelés mértékének meghatározását a parlamenthez, ahhoz a parlamenthez, amelynek szerintem semmi erkölcsi joga nincs arra, hogy a valóságos gazdasági folyamatoktól függetlenül évről évre megh atározza a nyugdíjemelés mértékét. Elhangzott ebben a vitában, és nagyon rossz érzés volt, örülök, hogy mostanában ez a hangütés kikopott a kormánypárti képviselők felszólalásából, amely a magas nyugdíjak kapcsán próbált hangulatot kelteni a magasnyugdíjas ok ellen, akik - hallottuk Torgyán miniszter úrtól - nyilván mind kommunisták voltak, és azért kapták azt a hatalmas nyugdíjat. (21.30) Megjegyzem, ez a hatalmas, magas nyugdí j, a 6070 ezer forint, amit, mondjuk, egy 70 éves bányász kap, egyharmada annak, amit Torgyán úr menye most igazgatóságitanácsi tagként kap. Én
