Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2870 javítaná valóságosan - ez a helyzet! Ebben a helyzetben a kormány persze többféleképpen reagálhatott volna; reagálhatott volna olyan módon, hogy a költségvetés összeállításánál figyelembe veszi, ho gy valamivel többet kell ide juttatni. Erre megvolt a módja, miniszter úr, mert a költségvetés adó- és járulékbevételei már ebben, a '98as évben is 100 milliárdos nagyságrenddel magasabbak, mint amit a költségvetés összeállításakor bárki is tervezni remél t, egyszerűen azért, mert a magyar gazdaság növekedése - hála a stabilizációs csomagnak , felgyorsult, jobban felgyorsult, mint ahogy mi azt reméltük volna, tehát a tervezetthez képesti néhány tíz milliárdnak megvan a forrása a tervezettnél jóval magasabb adó- és járulékbevételekben. Ha nem akarták másra költeni ezt a pénzt, nyugodtan megtehették volna, hogy biztosítják a költségvetésből azt a többletösszeget, ami a vegyes nyugdíjrendszer működéséhez szükséges. De megtehették volna azt is - mint Béki Gabri ella kitűnően elmondta a ma délelőtti felszólalásában , hogy valamelyest meggyorsítják az áttérést - aminek a politikai terhét már a szocialistaszabaddemokrata koalíció vállalta - a svájci indexálásra. Az MSZPSZDSZkoalíció ezt 2001re tervezte, kétlépc sősen, fokozatosan. Mondhatták volna azt, hogy miután a tervezettől eltérően alakulnak a folyamatok, már '99ben bevezetik az eredetileg 2000re tervezett 30:70es arányt az árindex és a keresetnövekedés között, s aztán 2000ben bevezetik az 50:50es arány t - ezzel már nyerhetett volna a költségvetés. Önök azonban nem ezt tették, mert ez azt jelentette volna, hogy akkor nem 14, hanem mondjuk 17 százalékos nyugdíjemelést kellett volna tervezniük, és persze ettől sem lett volna mindenki boldog. De ha ezt korr ekt módon elmondják és világossá teszik, valószínűleg az ellenzék sem támadta volna önöket - a szabaddemokraták biztosan nem. Önök azonban nem ezt tették, hanem a 30:70 meg az 50:50 helyett rátértek a 100:0ra, vagyis nem egy svájci indexálásra, hanem azon nal a teljesen az árindexhez kötött nyugdíjrendszerre térnek át, legalábbis a nyugdíjasok nagy többségét illetően. Ez, tisztelt miniszter úr, néhány jelen lévő fideszes képviselőtársunk - akik nyilván a büntető törvénykönyv vitájára várnak, mert a nyugdíjk érdéssel foglalkozók már mind eltűntek , tisztelt képviselőtársaim, joggal vívja ki mind a nyugdíjasok, mind a szocialista és szabaddemokrata képviselők nemtetszését. Nemcsak azért - és hadd mondjam, nem is elsősorban azért , mert kevesebb a nyugdíjemelé s - bár ez is nagyon fontos , hanem elsősorban azért, mert ezzel a döntésükkel önök eltértek attól az elvtől, hogy a nyugdíjemelés mértékét a kormány évenkénti döntésein kívül bármi szabályozza. Önök ezzel a döntésükkel eltértek attól az elvtől, amit 1992 óta, a rendszerváltás óta igyekszünk érvényesíteni, hogy nem a mindenkori kormány kényétőlkedvétől függ, hogy mennyivel emelkednek a nyugdíjak, vagyis eltértek a biztosítási elvtől. Eltértek attól, hogy törvények szabályozzák a nyugdíjat, és a nyugdíjas számolhat azzal, hogy mi lesz. Frajna Imrének van egy elképzelése arról, hogyan emelkednek majd 1999 után a nyugdíjak: valahonnan vette azt, hogy szerinte akkor már a nyugdíjasok jobban járnak. De hogy honnan vette, azt nem tudja senki ebben a teremben; ta lán a miniszter úr tudja, hogy honnan vette, de tegnapi expozéjában nem osztotta meg velünk az erre vonatkozó feltevéseit. A nyugdíjasok még kevésbé tudják! Ebből pedig következik: akkor minek fizessenek járulékot? Tehát az önök intézkedéssorozata minden m ásnál jobban ássa alá a járulék- és adófizetési hajlandóságot az emberekben. Az a kormány, amelyik az állam fontosságát annyit hangsúlyozza, a magyar államba vetett bizalmat ássa alá ezzel az intézkedésével. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mé g egy megjegyzést szeretnék ehhez fűzni, mert nemcsak Frajna Imrétől tanultam ma délelőtt, hanem Csáky András képviselő úrtól is, aki az MDF vezérszónoka volt, s aki nem először hívta fel a figyelmet arra, hogy a szocialisták és a szabaddemokraták nagyon f arizeus módon járnak el, mert a nyugdíjügyben kifogásolják a differenciálást, miközben a családi pótlék ügyében azzal vádolják a kormányt, hogy nem figyel oda a szegényekre. A családi pótlék esetében azt kifogásoljuk, miért nem kapnak többet a szegények, é s a családi adókedvezménnyel, s minden egyébbel miért a magas jövedelműeknek kedvez a kormány,
