Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2869 felismerve a választások közeledtét, 20 százalékos emelést szavaztatott meg." - mondta ma reggel, amikor még jelen volt Frajna Imre. Mi a valódi helyzet az előző kabinetnek ezzel a vál asztási propagandájával? Tisztelt Országgyűlés! Az előző kormány, a szocialistaszabaddemokrata kormány, választásokra készülve, népszerűséget hajhászva, két dolgot csinált nyugdíjügyben. Az egyik dolog, hogy felemelte a nyugdíjkorhatárt - talán még emlék eznek rá. Volt egy korábbi kormány, annak a jobboldali kormánynak az elődje, amelyik ma kormányozza az országot, az is tudta, hogy fel kellene emelni a nyugdíjkorhatárt. Meg is született egy hatpárti közös álláspont az első parlamentben a nyugdíjkorhatár e meléséről, majd a választásokhoz közeledve - Surján akkori miniszter úr előterjesztésében - ezt elhalasztották a bizonytalan jövőre. Ez a kormány ezzel szemben..., mármint az előző kormány, a szocialistaszabaddemokrata kormány vállalta, mert tudta, hogy a z ország jövője szempontjából ez nélkülözhetetlen lépés. S mi volt az a nyugdíjtörvény, amelyet '97ben fogadott el a szocialistaszabaddemokrata koalíció? Vajon az a választási kampányként elfogadott nyugdíjtörvény emelte a nyugdíjemelés tervezett mértéké t? Nem, tisztelt Országgyűlés, nem ezt tette. Amellett, hogy nagy erőfeszítésekkel kidolgozta és elfogadta a vegyes nyugdíjrendszert - amelyről most nem beszélek , emellett csökkentette, mérsékelte a jövendő nyugdíjemelést, közvetlenül a választások előtt . Ha ugyanis nem született volna meg, miniszter úr, ez a '97es nyugdíjtörvény, akkor ma is az azt megelőző nyugdíjtörvény lenne hatályban, amely hosszú távra a keresetek alakulásához köti a nyugdíjemelést. A szocialistaszabaddemokrata koalíció viszont vá llalta azt, hogy úgy módosítja ezt a nyugdíjtörvényt, hogy három lépéses fokozattal csökkenti az előírt nyugdíjemelés mértékét. Csökkenti, mert tudta, hogy az ország demográfiai helyzete, az idősek részarányának növekedése nem teszi tarthatóvá hosszabb táv ra az "együtt sírunk, együtt nevetünk" elvet az "együtt nevetünk" időszakában is. Csehák Judit - mint a szocialista frakció vezérszónoka - magyarázta el nekünk erről a pódiumról, hogy sajnos ezt nem lehet fenntartani, mert átalakulnak a lakosság arányai, é s ezért bizony fokozatosan csökkenteni kell a nyugdíjemelés mértékét. Ezt tette a választások előtt a szocialistaszabaddemokrata koalíció. Ha nem tette volna, akkor is 20 százalékkal kellene emelni, mert az a közösen elfogadott szabály - amelyben az MDF, a KDNP, a Fidesz és a Kisgazdapárt ugyanúgy benne volt, mint az MSZP és az SZDSZ - az bizony az "együtt sírunk, együtt nevetünk" elvről szólt 1992 óta, és akkor azt kellene önöknek módosítani, ha módosítani akarják. Így önöknek tulajdonképpen csak előre ke llene hozni azt, amit a szocialistaszabaddemokrata koalíció a választások előtt vállalt. Ezt a népszerűtlen intézkedést vállalta ez a szocialistaszabaddemokrata koalíció. Ez a valóság tehát a Frajna Imre által emlegetett '97es ígéretről! S ilyen helyzet ben vette át a Fidesz vezette jobboldali koalíció a kormányt, s ebben a helyzetben került szembe azzal, hogy az az agyonátkozott nyugdíjreform, amely egy vegyes nyugdíjrendszert hozott be a magyar gazdaságba és amelyről Selmeczi Gabriella képviselő asszony - aki szintén már egy háromnegyed órája elhagyta ezt a vitát - azt mondta, hogy ez csak a szűk üzleti körök érdekeit szolgálja, senki másét. Kiderült, hogy speciel a magyar nyugdíjjogosultaknak - akiket a Fidesz szeret polgároknak nevezni - tetszik. Ezek a szűk üzleti körök 1 millió 200 ezren vannak. S igaz az, hogy miután nekik jobban tetszik, mint ahogy mi azt reméltük, és többen csatlakoztak a magánnyugdíjpénztárakhoz, ezért valóban - ez igaz - nagyobb mértékben kell a költségvetésnek a nyugdíjrendszert támogatni, mint ahogy mi azt gondoltuk. Más szóval, nagyobb megtakarítás jelentkezik, ami hosszú távon - akár 1015 éves távon - már kedvező a nyugdíjrendszer alakulása szempontjából. (20.40) Már rövid távon is kedvező, miniszter úr, hogy a vegyes nyugdíj rendszer széles körű kiterjedése növeli a nyugdíjrendszerbe vetett bizalmat, méghozzá nemcsak a magánnyugdíjpénztárba, hanem a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe vetett bizalmat is. Ez az a bizalom, amelyet önök rohamléptekkel igyekeznek szétverni, s amely, ha nem vernék szét, még a járulékfizetési kedvet is
