Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - FARKAS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
2865 Ami a nyugdíjemelés garanciális elemeit illeti: a tavaly meghozott törvény 62. §a foglalja öss ze a nyugdíjemelés szabályait a 2001 utáni időkre is. A tervezet csak az 1999re szóló rendelkezéseket változtatja meg. Ez igaz, a kérdés azonban az - hallgatva és figyelve az elmúlt hónapok vitáját is , hogy a 2000től esedékes nyugdíjemelési metodikát v állaljae a kormány, vagy arra kell felkészülni, hogy minden tárgyév előtti időszakban megváltoznak majd a már most ismert szabályok, hogy minden évben lefolytatjuk ezt a méltatlan vitát itt, a parlamentben, amely vitát, úgy gondoltam, a tavaly meghozott t örvénnyel végképp átadtunk a múltnak. Én tehát örülnék, ha a kormány nyilatkozna arról, és egyértelműen állást foglalna, hogy a 62. §ban foglalt garanciákat a továbbiakban meg kívánjae változtatni, és milyen irányban kívánja megváltoztatni, még abban az esetben is gondolkodva, hogy az előirányzott nyugdíjemelési mértékek az öregek számára kedvezőek lennének. Az 1999. évi nyugdíjemelés kérdéseit, a törvény legneuralgikusabb részét, 11. §t már nagyon sokan érintették, én magam is szóltam róla a társadalomb iztosítási költségvetési vita kapcsán, úgyhogy erről csak nagyon röviden beszélnék. Az biztosnak látszik, hogy a 32 ezer forint feletti nyugdíjak csak 11 százalékkal nőhetnek, és ez csak akkor teljesíti a reálérték megtartását, ha jövőre a fogyasztóiárnöv ekedés valóban csak 11 százalékos lesz. Ilyen értelemben tehát azt kell mondanom: a kormány még azt a korábbi ígéretét sem teljesíti, hogy egy minimális, 23 százalékos reálértékmegőrzés valóban eljut minden nyugdíjashoz. Az a véleményem, hogy ez a javasl at súlyosan rontja a biztosítási elvet, továbbviszi azt a folyamatot, amelynek eredményeként a nyugdíjpiramis lelapul, és megint el kell mondanom azt is, amit már többször felvetettünk itt a vitában, hogy az a körülmény, miszerint a nyugdíjak nem a most mé g hatályos rendelkezés szerint emelkednek, hanem annál - átlagosan is - várhatóan 56 százalékkal kisebb mértékben, nem tekinthető majd egyszeri veszteségnek; a következő években a nyugdíjemeléseknél a nyugdíjbázis alacsony szintje többszörösen halmozódó v eszteségeket fog eredményezni. Nem azt kifogásolja a szocialista frakció, hogy a legalacsonyabb nyugdíjak a többinél jobban nőnek, hiszen ilyen javaslatot mi magunk is előterjesztettünk szeptemberben, akkor, amikor vitanapot tartottunk (Dr. Avarkeszi Dezső : Így van!) , sőt önálló indítványt is benyújtottunk ebben a tárgykörben. Azt azonban nem tartjuk tisztességesnek, sőt jogtalannak tartjuk, hogy ezt a nyugdíjasok többségének rovására kívánják megvalósítani. Úgy gondolom, a legnagyobb baj az a nyugdíjasok é s a leendő nyugdíjasok számára, hogy a jövő válik kiszámíthatatlanná, hiszen az emelési szabály megváltoztatásával elkezdődik a nyugdíjreform egészének a felülvizsgálata, amelynek lopakodó megnyilvánulásával már találkoztunk, amikor a magánnyugdíjpénztárt agok nyugdíjjárulékát puccsszerűen megemelte a kormánypárti többség. Én azt gondolom, ez az a bizonyos út, amelyre nem lenne helyes rálépni. Végül hadd hozzak még szóba néhány alkotmányossági problémát is, a teljesség igénye nélkül - az az igazság, hogy az alkotmányossági problémákat igen hosszan lehetne sorolni az egyébként nem túl terjedelmes törvényjavaslattal összefüggésben. A javaslat 2. §a valójában az eredeti törvény 12. § (2) bekezdésében foglalt öregségi teljes nyugdíjra vonatkozó garanciát csökke nti, a törvény szerint ennek a legkisebb összege ugyanis a 12. § (3) bekezdésében meghatározott mérték. A javaslat szerint viszont, ha a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset nem éri el ezt a mértéket, akkor nem az itt meghatározott mértékkel, hanem a t ényleges átlagkeresettel azonos a nyugdíj. Ez az adott körben az öregségi teljes nyugdíjak legalacsonyabb összegének viszonylagos csökkentéséhez vezet a törvény eredeti szabályához képest. Tisztelt Képviselőtársaim! A jogszabályban ígért ellátások jogszabá llyal való csökkentésének alkotmányos korlátjaként külföldön ismerik az úgynevezett bizalomvédelmet, amely része a jogbiztonság alkotmányos elvének. Ugyan nálunk ezt a szempontot az alkotmánybírósági ítélkezés eddig még nem fogalmazta meg, de lehet, hogy a törvény kapcsán van esély arra, hogy ezt megtegye, és ennek fényében a javaslat 2. §ában foglalt elképzelés alkotmányossága vitatható.
