Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - FARKAS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
2864 plusz 1 százalékot, de hozzáteszem, hogy benne volt ebben az a mondat vagy az a szó is, hogy legalább 14 százalékot - legalább 14 százalékot . A további viták során, nem utolsósorban itt a parlamentben, a különböző nyugdíjasszervezetekkel lefolytatott vitában alakult aztán ki az a mérték, amelyet a törvény is rögzített. Úgy gondolom, hogy választási kampányfogásnak minősíteni ezt a parlamenti v itában formálódott, törvénnyel szentesített, és nem csupán 1999re, hanem hosszú évekre, több ciklusra előre megszabott mértéket, bizonyos értelemben a parlament lejáratásának is tarthatnám, és semmilyen módon nem tartom szerencsésnek, hogy ilyen értelembe n beszélünk erről az 1997. évi LXXXI. törvényben megszabott nyugdíjemelési rendről, annak a technikájáról. Tisztelt Országgyűlés! Az előző vitával kapcsolatban azt is el kell mondanom mindazoknak, akik a nyugdíjreformot ültetik a vádlottak padjára, hogy az t a kérdést is fel kell tenni nekik, és talán nekünk is ezen az oldalon, hogy amikor a többpilléres nyugdíjrendszer új szereplőit ezekkel az intézkedésekkel elbizonytalanítja a kormány, akkor valóban gondolnake arra, hogy miből fogjuk majd finanszírozni a nyugdíjellátást 2009ben, vagy 2013ban, ha és amennyiben kapkodó intézkedésekkel, elbizonytalanítással most esetleg arra késztetjük a második pillért, a magánnyugdíjpénztárak szereplőit, hogy, mondjuk, visszavonuljanak, és ne vállalják azt a felelősséget , amelyet a törvény rájuk rótt a tavalyi nyugdíjreformban. Én azt gondolom, hogy ez is egy nagyon nagy felelősség, és a kiszámíthatóság mint érték veszélyeztetése kérdését is fel kell tennünk mindazoknak, akik most, ha úgy tetszik, rövid távú értékek, érde kek oltárán kívánják az intergenerációs szolidaritás értékét megkérdőjelezni. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat alapvetően három súlyponti kérdést érint. Egyrészt érinti az özvegyi nyugdíj alkotmányossági problémáinak a megoldását, é rinti a nyugdíjemelés garanciális elemeit, és érinti természetesen a jövő évi nyugdíjemelés kérdéseit. A javaslat többi része - és terjedelmét tekintve valóban a leghosszabb része - kodifikációs hiányosságokat pótol, illetőleg talán úgy is fogalmazhatnám, hogy a bürokrácia nyomásának engedve olyan elemeket tartalmaz, amelyek túlnyomó része jogértelmezéssel kiváltható lenne. Úgy látom, hogy ezek a módosítások nem javítják a törvény alkalmazhatóságát, csak az ügyintézők kreativitását igyekeznek pótolni. Ami a z özvegyi nyugdíj alkotmányossági kérdéseit illeti, valóban az 5/1998as alkotmánybírósági határozat egyértelmű követelményként rögzítette azt, hogy a saját jogán nyugellátással nem rendelkező özvegyek tekintetében kellő felkészülési időt kell biztosítani, és a felkészülés időtartama alatt az 50 százalékos mértékű özvegyi nyugdíjat kell számukra biztosítani. (20.10) Ezt a mondatot azért kell visszaidézni, mert itt már több hozzászólásban elhangzott az, micsoda hatalmas vívmány az, hogy most akkor 20 százalé kos mértékről 50 százalékos mértékre növelik az özvegyi nyugdíjat. Szeretném jelezni, hogy ez a társukat elvesztett embereknek csak egy kis részét, kis szeletét érinti, az Alkotmánybíróság döntése rájuk vonatkozik, és egyáltalán nem valamennyi özvegyre. Itt azonban az a kulcskérdés: mit értünk az alatt, hogy életkorára tekintettel tőle már nem várható el a saját jogú nyugellátás megszerzése? A javaslat indokolása a hivatali szempontok szerint közelít ehhez a kérdéshez. Az ajánlott megoldás ugyan érthető, de nem biztos, hogy elfogadható, ugyanis a tervezet a lehető legolcsóbb és legegyszerűbb változatot javasolja, nevezetesen: tíz év felkészülési időt biztosít azzal, hogy 2009. január 1jéig engedi az 50 százalékos özvegyi, illetőleg szülői nyugdíj megállap ítását. Ez a megoldás véleményem szerint így, önmagában nem elégíti ki az alkotmánybírósági határozat követelményeit, tekintettel arra, hogy a teljes összegű, saját jogú öregségi nyugdíj megszerzésének a minimális szolgálati ideje 20 év. Tehát ha korrekció történik az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően, akkor érdemes lenne valóban teljeskörűen kielégíteni az Alkotmánybíróság által megszabott követelményt.
