Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - Az Országgyűlés döntése az MSZP képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről, az ügyrendi bizottság 5/1998-2002. ÜB (1998. október 28-ai) általános érvényű állásfoglalásával kapcsolatban - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke:
2840 ( MSZP , országos lista): Tisztelt Ház! Pár kérdésre szeretnék reflektálni, mert tényleg úgy érzem, hogy az ügy kapcsán egymás mellett mennek el a vélemények. Az első, amire szeretnék reagálni Rubovszky és Salamon urak részére: szeretném kérni, hogy vegyék elő a Házszabályt, amelyből egyértelműen kiderül, hogy csak a meghallgatás jogintézménye definiált. Az a jogintézmény tehát, amivel rendelkezünk, a meghallgatás intézménye. Vallomástételi intézmény nincs, semmi olyan dolog nincs, amit önök ezen állásfoglalás kapcsán megpróbálnak értelmezni. Azt gondolom, ebből kiindulva csak arról lehet beszélni, hogy a meghallgatás keret ében lehet tájékoztatást adni, lehet beszámolni, lehet vallomást tenni, lehet véleményt formálni, de hogy a kettő egymás mellett, egymástól függetlenül él, ilyen jogértelmezést én nem tartok logikusnak. A másik megjegyzésem. Igaza van Rubovszky Györgynek a bban, hogy az ügyrendi bizottságnak egyhez van joga: a hatályos Házszabály értelmezéséhez. Felhívom a tisztelt Ház figyelmét arra, amit Kóródi Mária mondott: az alkotmányértelmezés nem tartozik az ügyrendi bizottság hatáskörébe, márpedig ezzel az általános érvényű állásfoglalásával ezt megtette. Harmadik kérdésem Csurka István felszólalásához kötődik, mégpedig a többségkisebbség dolgához. A magam részéről úgy vélem, hogy a meghallgatás egy olyan garanciális jog a kisebbség részére, amely azt teszi lehetővé , hogy egy kérdést - adott esetben 40 százaléknyi támogatással - egy bizottság napirendre tűzzön. Ebben az esetben azt gondolom, hogy a többség joga ott érvényesül, hogy a meghallgatás alapján a levont következtetésekből el tudja dönteni, hogy mit kíván ér vényesíteni, milyen döntést tud hozni. Azt gondolom tehát, a többségnek nem ott kell érvényesülnie, hogy eleve lehetetlenné tesz egy meghallgatást, hanem ott, hogy következtetéseket von le. Szeretném felidézni a tisztelt Ház előtt, hogy a közelmúltban egy másik kérdéssel is foglalkozott az ügyrendi bizottság, pont azokkal a kötelezettségekkel, amely kötelezettségek - írásos tájékoztatók, jelentéstételek és egyéb formában - a Ház előtt ott vannak, és a Ház görgeti maga előtt ezeket. (Folyamatos erős zaj a ko rmánypárti padsorokban.) Ott az ügyrendi bizottság úgy foglalt állást, hogy ezt az egészet - a beszámolót, jelentéstételt, tájékoztatót - egy szóval jelentésnek fogadja el és jelentésként definiálja. Én azt kérem, hogy a meghallgatás és a vallomástétel von atkozásában ugyanezt a tételt és ugyanezt a szabályt alkalmazza! Végül befejezésképpen: azt gondolom, hogy a jelenlegi hatályos alkotmány, joganyag és Házszabály alapján az alelnöknő kérdését nem lehet megválaszolni korrekt módon. Azt gondolom, hogy ebben az esetben nem az a megoldás, hogy erőszakoltan hozunk egy állásfoglalást, hanem nézzük meg, hogy az alkotmány idézett paragrafusa milyen jogszabályi környezetben hajtható végre, tegyünk erre törvényjavaslatot (Az FKGP padsoraiban többen jelzik az időkeret leteltét.) , nézzük meg, hogy a Házszabály milyen ponton pontosítható, és ennek alapján oldjuk meg a jogi hiátust. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja erre a munkára kész, ebben szívesen közreműködik, mert ezt tartjuk megoldásnak, ezt tartjuk előr evivőnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megkérem képviselőtársaimat, hogy ezt az izgalmas vitát figyelemmel és halkabban hallgassák. Megkérdezem Salamon László urat, az ügyrendi bizottság elő adóját, hogy kíváne hozzászólni az elhangzottakhoz. (Dr. Salamon László: Igen.) Természetesen úgyszintén. Tessék, Salamon képviselő úr! DR. SALAMON LÁSZLÓ , az ügyrendi bizottság elnöke : Köszönöm a szót, elnök úr. Igen, szeretnék válaszolni a vitában elhan gzottakra; először is azokra a fölvetésekre Kóródi Mária, illetőleg Tóth András részéről, hogy itt a hatáskörén túlterjeszkedett volna a bizottság, mert alkotmányt értelmezett.
