Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A családok támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALCZÓ ZOLTÁN, a MIÉP
2779 századi megmaradásunknak ez kulcskérdése. 1981 és 1997 között 570 ezerrel csökkent a népesség, 1997ben kevesebb, mint 100 ezer gyermek született, az aktív népesség aránya egyre csökken - ezek mind nehezen megváltoztatható, tragikus mutatók. Természetesen a több gyermek vállalása nem kizárólag és talán nem is elsődlegesen anyagi kérdés. Nyilván családsze retet kérdése, érzelmi alapú vagy akár valláserkölcsi kérdésként is kezelhetjük. Azonban az államnak az a feladata és az is feladata, hogy olyan családpolitikai feltételeket teremtsen, hogy ne jelentsen súlyos áldozatot, életszínvonalcsökkenést a mai hely zetben legfontosabb feladat: a gyermek vállalása. A szociális védőhálót, az oly sokat emlegetett szociális védőhálót is ki kell építeni, hogy ennek hiányában a családi juttatás ne legyen a társadalom perifériájára szorult és onnan nehezen visszatérő rétege k megélhetésének a legfőbb forrása. A törvényjavaslatot a MIÉP elfogadásra javasolja, de mint első lépést; nem tekintjük ünnepelhető családtámogatási reformnak. Ha beülünk egy időgépbe, nem kell nagyon visszamenni ahhoz, csak az 1995 előtti időszakra, hogy lássuk: az ellátási formák a mostanihoz képest még bővebbek voltak, a családi pótlék reálértéke nagyobb volt, létezett a gyermekgondozási díj. Tehát ha röviden akarom értékelni, akkor jelenleg az 1995 előtti rendszer részbeni visszaállításáról van szó, am it természetesen az elmúlt évek helyzetéhez képest támogatunk, és örülnünk kell neki. Mi a véleményünk a javaslatról mint joganyagról? Feltétlenül hasznosnak és előrelépésnek tekintjük, hogy most önálló törvény foglalkozik a családtámogatásokkal, követhető en, a hatásköri viszonyokat is világosabban tisztázva. A bizottsági vitákban a legélesebben felmerülő kérdés az volt, hogy a támogatások alanyi jogon járjanak vagy rászorultsági elven. Az oktatási bizottságban is ez volt a legélesebb vita alapja, és a kise bbségi véleményt tolmácsoló MSZPs képviselőtársunk is erről a kérdésről beszélt. Abban azonban tévedett, amikor azt említette, hogy az ellenzék egészében elutasította az alanyi jogosultságot - a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselője ezt támogatta! Azé rt fogadható el ez a tévedés a kisebbségi vélemény előadójától, mert nem vett részt a bizottság ülésén, nem volt jelen. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Visszatérve a tartalmi kérdéshez: arra, hogy alanyi jogon járjon vagy sem, néhány adatot lehet - termé szetesen pro és kontra - felhozni. A családi pótlék alanyi jogon jár Ausztriában, Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Luxemburgban, Németországban, Portugáliában és Svédországban. (13. 00) Gazdag és kevésbé gazdag országokban eltérő módon veszik figyelembe az életkori határokat, tankötelezettséget: van, ahol 16 évig, van, ahol 27 évig jár, mindenesetre Európában az alanyi jogosultság ezek szerint gyakorlat. Ugyanakkor termé szetesen komoly érvek szólnak a rászorultsági elv mellett is. De a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt a kérdést most nem egy elvi kérdésként tudja kezelni, hanem azt kell megnézni, hogy az a rászorultsági elv, ami az elmúlt négy évben érvényesült, hogyan lá tta el a feladatát, hogyan funkcionált. Nem tudunk olyan rászorultsági elvet támogatni, amelyik a rászorultaknak jelentős csoportját kiszorítja a támogatásból, ugyanakkor azt sem mondhatjuk el, hogy rendkívüli mértékben megemelte az igen rászorultak támoga tását. Én nem szeretek állandóan visszatekinteni, de számomra kicsit disszonáns, hogy itt nem sajnálatosnak tekintik azt a mostani várható juttatást a családi pótlék tekintetében, hogy a reálérték csökken, hanem egy számonkérés hangzik el, holott 1994 és 1 998 között a családi pótlék emelésére egy ízben került sor. (Béki Gabriella: Kétszer!) A másik kérdés, hogy vajon a jogosultság megállapításához a rászorultsági elv esetén rendelkezésre állnake számunkra megfelelő adatok a jövedelemről. Ma a magyarországi helyzetben a fekete, szürkegazdaság ismeretében kiki személyes példáit is ismeri annak, hogy a ténylegesen, papíron és bevallásban kimutatott jövedelem jórészt nem esik egybe a család tényleges
