Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A családok támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALCZÓ ZOLTÁN, a MIÉP
2780 jövedelmével. Tehát ezért is mi az alanyi jogosultságot tám ogatjuk, ami egyben erkölcsileg is annak elismerése, hogy a társadalom számára a gyermekvállalás rendkívül fontos - és hol lenne ez lényeges máshol, mint ma Magyarországon az ismert népességi helyzetben?! A másik vitatott kérdésről itt már sokan szóltak, e zért csak röviden térek ki rá: helyese, hogy a családi pótlék iskoláztatási támogatássá alakul? Igen, azért helyes, mert itt semmiképpen nem kerül sor egy támogatás elvonására, hanem csupán annak biztosítására, hogy a jelzett célra kerül majd felhasználás ra. Azonban az iskoláztatási támogatás kapcsán egy súlyos hiányosságot is meg kell hogy említsünk. Az iskoláztatási támogatás jár a tankötelesnek, illetve a törvény szerint a már nem tankötelesnek, de közoktatási intézmény tanulójának, aki a 20. életévét m ég nem töltötte be. Ez egy súlyos megkülönböztetés, és a közoktatási törvénnyel ellentétes, hiszen a közoktatási törvény szerint a nappali rendszerű iskolai oktatásban alapesetben az utolsó évfolyamot a 22. életévben lehet megkezdeni, ez csak az alapeset; ha egy fiatal az általános iskola első osztályát 7 éves korban kezdte, vagy pedig több évfolyamos szakképzési osztályban vesz részt, akkor ez a kor 23 év, fogyatékos, vagy tanulási nehézséggel küzdő esetében pedig 25 év. Ez tehát azt jelenti, hogy a 20. él etévben történő korlátozása a támogatásnak egy súlyos diszkrimináció. Az az eset fordul elő, hogy az iskolapadban egymás mellett ülő két fiatal közül az egyik azért nem kapja meg az elvileg alanyi jogon járó támogatást, mert nem 6, hanem 7 éves korban kezd te el az általános iskolát. Ezt mi nem is egyszerűen hiánynak tekintjük, hanem olyan tévedésnek, amelyre feltétlenül módosító javaslatot nyújtunk be. Visszatérve a leglényegesebb tartalmi részhez, amit úgy fogalmazhatnék meg, hogy a támogatások pénzbeli ös szege, vegyük sorra: a gyermekgondozási segély az öregségi legkisebb nyugdíjjal megegyező. Hogy ez része lehete a gyermeknevelési támogatással együtt egy úgynevezett főállású anyaság intézményének, itt ellent kell mondanom Szentgyörgyvölgyi Péter képvisel őtársamnak, hiszen amikor annak idején a Magyar Igazság és Élet Pártja fölvetette a főállású anyaság intézményének fontosságát, akkor itt nem önmagában egy jogi keretet hangsúlyozott, hanem az elnevezés tartalmára is gondolt, hogy az az anya, szülő, aki el látja a legfontosabb feladatát, a gyermekei nevelését, az anyai feladatát, akkor megfelelő feltételek biztosítása mellett - például a gyermeknevelési támogatásnak megfelelő három gyermek nevelésekor - számára a társadalom anyagilag is meg kell hogy adja az t az elismerést, ami valóban, ahogy ebben a törvényben szerepel, a megélhetés alapja kell hogy legyen. Tehát főállású anyaságról csak akkor beszélhetünk, ha az ehhez tartozó juttatás ezt természetesen ki is fejezi. Itt számunkra nem a terminológia a fontos , hogy hogyan nevezzük, hanem nagyon bízunk abban, hogy ez a bizonyos gyermeknevelési támogatás - amely a harmadik évtől a gyermek nyolcadik évéig tart, három kiskorú gyermeket nevelő anya számára , valóban ilyen tartalommal is meg lesz töltve. Hogy az el képzelés talán nem abszurd, jelzi, hogy az országgyűlési határozat szavazásakor a MIÉP módosító indítványát a főállású anyaság intézményéről 116an támogatták. A gyermekgondozási díj bevezetését támogatjuk. Igen, tudjuk, hogy ez azt jelenti, hogy ebben az ellátási formában jövedelemviszonytól függően különbség van. Természetesen akkor tudjuk támogatni, ha a jövedelmi viszonytól független ellátások szintje emelkedik, de ha egy kormány erős középosztályt akar létrehozni, és ennek a gyarapodását akarja elősegí teni, akkor ehhez hozzátartozik és el kell fogadni egy olyan ellátási formát, amely a jövedelemtől is függ, mert tudomásul kell venni, hogy van egy olyan réteg, amely a gyermekvállalás során azzal is számol, hogy jelentős mértékben az életszínvonala csökke ntését nem akarja vállalni. Mint említettem, nem kellene, hogy az anyagiak a gyermekvállalás elsődleges szempontjai legyenek, de nyilvánvalóan a mostani tragikus helyzetben ennek figyelembevételére is szükség van. A családi pótlék és az iskoláztatási támog atás összege sajnálatos módon reálértékéből veszíteni fog, és ha megnézzük, hogy más oldalról ez a réteg kape adókedvezményben kompenzációt, azt kell látnunk, hogy nem.
