Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK ( dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR, az MSZP
2742 amennyiben így kerül elfogadásra a törvényjavaslat, a Szocia lista Párt élni kíván minden rendelkezésre álló eszközzel, így szükség esetén azzal is, hogy Alkotmánybírósághoz forduljon. (Taps az MSZP soraiból.) Túl az elmondottakon és némiképp kitekintve a nyugdíjasok közösségéből, az is elmondható, hogy mindabból, a mi az államháztartáson belül történik - részben az elfogadott adórendszerből fakadóan, részben a beterjesztett költségvetésből előirányzott egyes célkitűzésekre tekintettel , teljesen egyértelművé válik a helyzet: A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező munkavállalókat sújtják az adótörvények, számukra a jövő év a hátrányok növekedésének éve. A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők gyerekeit is sújtják az adótörvények, illetve a költségvetés, mert nekik nem fog növekedni a gyermeknevelésre fordítható jö vedelmük. A nyugdíjasok döntő többségét is hátrányosan érinti a jövő évi szabályozás, de hogy szinkronban legyen a szabályozás az előző két csoportba tartozókkal, közülük a legszegényebbeket is megkülönböztetik a többiektől, természetesen hátrányosan. És m integy a logika megkoronázásaként hátrányosan érinti azokat, akiknek az ellátása az örökségi nyugdíjminimumhoz kötődött mind ez idáig. Mert a mai nyugdíjminimum, a 13 700 forint 3500 forinttal növekszik, de az így keletkező 17 200 forint már túlságosan mag as lenne a kormány álláspontja szerint ahhoz, hogy ez legyen az ellátások alapja, ezért a szociális ellátások alapjául a jövőben a "szociális ellátások alapjául szolgáló összeg" új kifejezés 15 300 forintban definiálja ezt a mértéket. (9.50) Végül egy igaz i gyöngyszem ebbe a logikába tartozóan: jövőre az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege szintén 15 300 forint. Ez azt jelenti, hogy aki ez év december 15én elmegy nyugdíjba és minimálnyugdíjra számíthatna, annak a nyugdíját 3500 forinttal felemelik, é s mondjuk, január végén már 17 200 forinttal fog rendelkezni. De aki január 15én megy el nyugdíjba és egyébként minimálnyugdíjra számíthat, annak a nyugdíja csak 15 300 forint lesz, azaz csaknem 2000 forinttal rosszabbul jár, mert eltévesztette a dátumot, és mondjuk, négy héttel később ment nyugdíjba. Nem hiszem, hogy erre van jobb kifejezés, mint az, hogy elképesztő! Ha szándékosan van így, a kormány szándéka szerint, akkor azért, ha nem szándékosan, csak nem vette észre, akkor azért - de ez egyszerűen el fogadhatatlan! Szembemegy ez a javaslat a kormány által deklarált néhány gazdaságpolitikai elvvel is. Például azzal, hogy a kormány növekedéspárti, amit én a magam részéről üdvözlök és támogatok, azzal, hogy a növekedésnek nem kis mértékben tényezőjének sz ánja a belföldi fogyasztás- és keresletélénkülést is, amit én szintén üdvözlök. De úgy gondolom, hogy ha innen, a makroösszefüggések oldaláról nézzük, kevés olyan társadalmi csoport van, amelynek a jövedelme, a jövedelemelköltési szokásai oly mértékben els ősorban a belföldön gyártott cikkekhez kapcsolódnak, és kevésbé élezik ki az egyébként fontos egyéb egyensúlyi szempontokat, mint a nyugdíjasok. Még ezt sem sikerült összhangba hozni vagy egyeztetni, nem mintha látott volna az ember erre nézve valami szánd ékot! Végül, de nem utolsósorban valamit a politikai szempontokról. Harrach Péter miniszter úr tegnap azt mondta, hogy az ellenzék politikai alapon vitatja ezt az emelést. Én azt gondolom, hogy amilyen módon ő ezt gondolta, az úgy nem fogadható el. Úgy gon dolom, a megelőzően elmondott szempontok bármiféle szakmai vita kritériumát kiállják, és érdemes lenne egyszer ilyen alapon megvitatni. De természetesen politikai annyiban, amennyiben igenis mi nem mondunk le arról, hogy fellépjük a nyugdíjasok érdekében, és kezdeményezést tegyünk egy elfogadható nyugdíjemelési szisztémára. Azt gondolom viszont, sokkal inkább politikai ez az alap a Fidesz oldaláról, amely az elmúlt években sokszor adta jelét annak, hogy finoman szólva nem a nyugdíjasok legnagyobb barátja. É ppen ezért és az elmondottakra tekintettel tisztelettel kérem a kormányt - még akkor is, ha tudom,
