Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK ( dr. Áder János): - DR. FRAJNA IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2738 nyugdíjak és az árszínvon al emelkedése ne távolodjon el egymástól, a szegénységet jelentő szociális olló ne nyíljon tovább, tehát megállhasson az évtizedek óta tartó elértéktelenedés. 1995re ugyanis az árindex - az 1990es 100 százalékhoz viszonyítva - 300500 százalékra növekede tt, míg ez az érték 1994ben csak 242 százalék volt, ugyanakkor a nyugdíjak reálértéke 76,6 százalékra csökkent 1995re, míg ez a szám 1994ben még 86,4 százalék volt. (9.30) Azt gondolom, a további számadatok felsorolása szükségtelen, hiszen akik a statis ztikai számokat nem ismerték pontosan - a nyugdíjasok , a mindennapok kiadásai kapcsán érzékelték ezeket a számokat. Ezt a helyzetet kellett kezelnie a polgári kormányzatnak. Az előző kabinet 1997ben, felismerve a választások közeledtét, 20 százalékos em elést szavaztatott meg. Mi volt ennek a számnak a tartalma? Erről pontos képet kaphatunk a költségvetés számadatai alapján. Már egyre több idős ember is megismerhette azt a tényt, hogy az előző kabinet a nyugdíjemelésre szánt összeget úgy határozta meg, ho gy átlagosan 14 százalékos nyugdíjemelést tesz lehetővé. Ez az összeg valóban megegyezésen alapult, az Érdekegyeztető Tanácsban valóban 14 százalékos emelésről egyeztek meg a felek. A 20 százalékos emelés először nem is az általános, hanem csak később, a r észletes vita kapcsán került elő. A szándék ad hoc, azt gondolom, választási üzenet jellegét nem szükséges tovább ecsetelnünk. Az 1998. évi májusi választások eredményeképpen megalakult kormány munkatervében, a kormányprogramban a nyugdíjak reálértékének m egőrzését tartotta megvalósítható lépésnek. Ha odafigyelünk a kormány nyugdíjemeléssel kapcsolatos elképzeléseire, akkor több tényt is le kell szögeznünk. A kormány betartotta programját, sőt, bizonyos csoportok esetében, amelyek elsősorban az alacsony nyu gdíjjal rendelkezőket jelentik, mindezen túlmenően további javulást kíván elérni. Másodszor: nem egészen indokolt a kormányon az ellenzék választási ígéreteit számon kérni, még akkor sem, ha az látszólag kedvezőbbnek is tűnhet. Hogy miért csak látszólag? E rre a beszédemben rövidesen vissza fogok térni. Harmadszor: a kormány valóban pénzt kíván adni a nyugdíjasoknak és nem ígéreteket. Miért csak látszólag szolgálja a nyugdíjasok érdekét az ellenzéki ígéret? Az általuk javasolt változat alapján a nyugdíjak ál tagos értéke csak 1000 forinttal lenne magasabb az 1999. évben, 2000ben pedig már 1000 forintot sem érne le. A kormány koncepciója alapján 2001ben már magasabb lesz a nyugdíjak átlagos értéke, mint ha az ellenzéki forgatókönyv érvényesülne, ugyanis a jel enlegi ellenzék elképzeléseivel 2001ben az átlagnyugdíj 37 060 forint lenne, míg a kormány javaslata alapján ez az összeg több, mint 1000 forinttal magasabb, 38 077 forint, tehát két év elteltével a nyugdíjasok már nominálisan is jobban járnak. A következ ő évben már a nyugdíjasok legtöbbje többet vásárolhat, mint 1998ban. A vita igazán - még ha többen ezt így is szeretnék beállítani - nem arról folyik, hogy mekkora is az az összeg, amellyel emelni szeretnék a nyugdíjakat, hanem arról, hogy mekkora az az ö sszeg, amellyel emelni tudunk. Még a választásokat megelőzően az a vád ért bennünket, hogy megalapozatlanul kívánunk segíteni a családoknak, és hogy a gazdag, gyermekes családokat kívánjuk segíteni a gyermeknevelés méltó feltételeinek biztosításával. Úgy g ondolom, hogy amennyiben elfogadjuk azt az állítást, hogy Magyarországon nincs szegénység - legalábbis nincs gyerekarca , a kritika megalapozott lehet. Az effajta érvelés még sokunk számára ismerős lehet, ám reméljük, a felnövő nemzedéknek már nem kell me gismernie. Ami valóban megalapozatlan, az az ellenzék javaslata a nyugdíjak emelésével kapcsolatban. Nemcsak azért, mert a költségvetés tanulsága szerint ők maguk sem vették teljesen készpénznek, hanem azért is - erről kevesebb szó esett , mert a nyugdíja k 1 százalékos emelése 89 milliárd forintot jelent a költségvetés számára kiadásként. Könnyű utánaszámolni, hogy a 20 százalék 160180 milliárd forintot jelent. A tbönkormányzatok gazdálkodását figyelve nem állíthatjuk, hogy egy ilyen mértékű kiadást szá ndékoztak volna kigazdálkodni.
