Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK ( dr. Áder János): - DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter:
2734 személye rögtön eszembe juttatta, hogy csak erről a kérdésről fog beszélni ma. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Azon a tüntetésen, amelyről ön beszél, a média tájékoztatása szerint, az egyik újság szerint ötszázan, a másik újság szerint ötezren vettek részt. Ha az ötszázat és az ötezret ö sszeadom, akkor az 5500 fő, amely sajnos olyan létszám, amely a felét teszi ki a ma Magyarországon nyilvántartott drogfüggőknek. Ennyit a létszámáról, arról a nagyszabású tüntetésről, amelyekre ön is és a sajtó is többször hivatkozott. Nem tudom, miről bes zél a képviselő úr, amikor szakmáról beszél. A szakma nem egy ember, nem egy homogén ember, nem egy homogén testület. Nyilvánvalóan a szakma pontosan olyan megosztott ebben a kérdésben (Bauer Tamás: Ebben nem! - Dr. Fodor Gábor: De nem ebben! A szakma egys éges!) , mint amilyen megosztott ebben a magyar társadalom, és mint amilyen megosztott ebben a magyar politikusok többsége is. Ezért ha ön arra hivatkozik, hogy nem veszi a kormány figyelembe a szakma véleményét, akkor felhívom az ön figyelmét arra, hogy a szakma megosztott ebben, és mi figyelembe vettük azoknak a véleményét is, akik ezt ellenezték (Dr. Fodor Gábor: Hol van az ellenvélemény?!) , azoknak a véleményét is, akik ezt támogatták, képviselő úr, és önnek lehetősége lesz még egy formában (Dr. Fodor Gá bor: Hol van az ellenvélemény?!) , az alkotmányügyi és egyéb bizottsági eljárásba is a Házszabály alapján bevonni az ön által megnevezett szakmai testületeket. (Dr. Fodor Gábor: Sehol nincs ellenvélemény!) De ez a kérdés nem szeptember óta ismert sem a szak ma, sem a politikusok előtt, hiszen elkészült a nemzeti drogstratégia. A nemzeti drogstratégia figyelembe vette már korábban is a szakmában jeleskedő képviselők véleményét, összegezte azt a szakmai álláspontot, amelyben egy év vagy másfél év óta minden jel es képviselőjük megnyilatkozott. Ugyanez történt az eseti bizottság jelentése kapcsán is, hiszen a bizottság is mást nem csinált, mint összegezte ezeket a véleményeket. Úgy gondolom, a kormány, amikor ezt a döntését meghozta, és - az egyik oldalról a drogs tratégiában összegyűlt szakmai anyagra, a másik oldalról pedig az eseti bizottság által felhalmozott szakmai anyagra építetten - meghozta azt a kristálytisztán, világos logikára felépülő törvényjavaslatát, nem tett semmi mást, mint megerősíti az eddig hatá lyban lévő törvényt. (Bauer Tamás: Nem igaz!) A képviselő úr biztos rosszul olvasta el az eddigi törvényeket: eddig sem volt szabad a drogfogyasztás. Eddig is hatályban volt Magyarországon egy csomó olyan hatósági rendelkezés, amely külön engedélyhez köti a drog felhasználását; ebből kizárható az a lehetőség, hogy az a drogfogyasztó, aki megszerzi a drogot, az legálissá teheti azt, hogy az általa elfogyasztott drog megszerzése így válik legálissá. Tisztelt Képviselő Úr! Abban mi maximálisan egyetértünk, hog y a drogkereskedőket büntetni kell. Azzal már nem értünk egyet, amit ön állít, hogy nem bünteti kellőképpen a szabályozásunk sem a drogkereskedőket, hiszen életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető a drogkereskedő. A fogyasztás egyedü l az, amiben a megítélés kérdésessé tehető. És itt én is szeretném kiemelni, hogy nem egy egyszerű problémáról van szó, hiszen a fogyasztás és a fogyasztó megítélése nem választható le a kábítószerek, vagyis a kábítószerek legalizálásának a kérdéséről. Log ikai következtetésével könnyen eljuthatunk oda, hogy amennyiben a fogyasztást nem tiltjuk, akkor az a kábítószer, ami elfogyasztásra kerül, innentől kezdve legálisnak tekinthető. Mi nem kívánunk változtatni azon a hatályos rendelkezésen, amelyek a mai napi g előírják, hogy orvosi, egészségügyi és gyógyászati célból lehet csak a kábítószert fogyasztani, megszerezni és tartani; és ehhez képest az 1961es és az 1978as Btk.módosítás is kiemeli, hogy tilos a kábítószerfogyasztás. Az tény, hogy a jogalkalmazás területén nagyon rossz gyakorlatra került sor, és ez a nagyon rossz gyakorlat az elterelés lehetőségét biztosította azoknak a kábítószerfogyasztóknak, akik nem függők. (Dr. Fodor Gábor: És ez miért rossz?)
