Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak

1998. november 23 (33. szám) - A gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):

2715 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képvise

lőtársaim! Miután az előző tárgyalási napunkon a

hajnali órákban, a mai napon a késő esti órákban végighallgattam a határozati javaslatunkkal

kapcsolatos hozzászólásokat, vitát, csak megerősítette azt a hitemet, hogy jó úton járunk, szükséges

volt ezt a ké

rdést elővenni és napirendre tűzni. Mielőtt reagálnék néhány felvetett kérdésre, szeretném biztosítani képviselőtársaimat magával a

határozattal kapcsolatos kijelentéssel. Mi valóban kérdéseket tettünk fel, és nagyon rossz azt hallani,

amikor kétségbe vonj

ák a kérdések mögött a kérdőjelet, és ezt egyesek mintegy állításként vélik

hallani. Az indokolást is több kritika érte. Én azt hiszem, nagyon nehéz egy ilyen rövid határozati javaslat

indoklásának a méreteit és a hangsúlyát eltalálni. (22.50) Jómagam tal

án - ha egyedül terjesztem be - megelégedtem volna az első négy vagy öt sorral.

(Dr. Géczi József Alajos és Veres János tapsol.) És arra gondoltam, hogy a későbbi vitában - mint ahogy ezt meg is tettem - részletesen elmondom a véleményemet. De még egyszer

mondom: azt hiszem, nagyon nehéz ennek a tényleges határait és terjedelmét megszabni. Sok kérdés hangzott el a vita során, ilyenek: miért kellett ezt a határozati javaslatot beterjeszteni;

miért most; kinek jó; jóe vagy rossze a vállalkozóknak? Megpróbál

ok ezekre röviden reagálni. Hogy miért? Majdnem minden hozzászóló szájából elhangzott, hogy egyik oldalon a

közvéleményben, a vállalkozók körében, nagyon negatív ma a kamarák megítélése.

(Dr. Géczi József

Alajos: Az Országgyűlésé is negatív!) A másik, hogy a törvény hatálybalépését követően döcögve

indult a kamarák sorsa, és - ez nemcsak kormánypárti, ellenzéki sorokból is elhangzott - nem nagyon kapták meg a forrásokat, nem nagyon kapták meg a segítséget, sőt a feladatokat is csak nagyon

zötyögve és az uto

lsó percekben kezdték átadni. Ez önmagában véve válasz arra, hogy miért. Úgy gondolom, a kamaráknak is szükségük van egy

ilyen bizonytalan helyzet feloldására, de a vállalkozóknak is szükségük van arra, hogy valamilyen

módon pont kerüljön a kamarák kérdésé

re. Reményeink szerint a kamarák megerősödve és

feladataikban megerősítve fognak kikerülni ebből a polemizálásból. Itt térnék ki arra, hogy nagyon fontos különbséget tenni, hogy nekünk, előterjesztőknek az volt az

eredeti szándékunk, hogy rávilágítsunk egy kérdésre, és az előterjesztés magyarul kimondja: tekintse

át a gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozást. Célunk nem a leszűkítés volt, amikor

megadtunk hat szempontot, hiszen így kezdtük: "ennek keretében vizsgálja meg." Tehát nem

leszűkíteni a

kartunk, hanem szempontokat akartunk kiemelni, amelyek mint vizsgálati szempontok

nehogy kimaradjanak ebből a felülvizsgálatból. De egyáltalán nem volt szándékunkban csak ezekre a

szempontokra korlátozni a vizsgálatot. Miért most? - hangzott el a kérdés. Ú

gy gondolom - pontosan a kérdés súlyára való tekintettel , hogy a célunk az volt: minél előbb. Most nyakig vagyunk a költségvetési vitában, a kormány is le

van terhelve ezzel, de joggal vetették fel egyesek, hogy miért nem vette fel a törvényalkotási

prog

ramjába. Erre most nem tudok válaszolni, de mi, előterjesztők fontosnak tartottuk ezt a kérdést,

és egyszerűen kényszerpályára akartuk helyezni a kormányt, hogy miközben gazdasággal

kapcsolatos törvénycsomagok születnek, új szemlélet alakul ki, lezárult eg

y kormányzati ciklus, új

indult el, úgy gondoltuk, hogy nem lehet a gazdasági életben - akár a kormányzati struktúrában vagy

bármi más módon - új utakat kezdeni, ha a gazdasági élet ilyen fontos szereplőit, a kamarákat nem

tesszük bele ebbe a kérdéskörbe,

és nem együtt vizsgáljuk meg az új struktúra kialakítása kapcsán. Úgy gondolom, a válasz arra, hogy miért most: az volt a szempontunk, hogy minél előbb, tehát a

lehető legkorábbi időpontban, és erre mi a költségvetés elfogadása utáni időszakot gondoltuk a

legkorábbinak. Kinek jó? - hangzott el szintén a kérdés. Az előző mondataimban is benne van már burkoltan a

válasz. Reményeink szerint jó a kamaráknak, mert stabilizálódik a helyzetük, reményeink szerint jó a