Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
2716 vállalkozóknak, jó a gazdasági élet szereplőine k, és talán nem patetikus, ha azt mondom: reméljük, hogy jó lesz az egész magyar gazdaságnak. Most néhány részletkérdésről: többen felvetették az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogkörét és szerepét. Mi ezt is kérdésnek tekintettük. Nem azt kérjük a kormán ytól, hogy találja ki, hogy az Állami Számvevőszék hogyan ellenőrizhetné, mi csak rá akartunk világítani: a kamarák tagdíjat szednek be, a tagdíjat kvázi adók módjára behajtandó dolognak tekintjük, innentől fogva közpénz, a közpénzek felhasználását, elkölt ését pedig valakinek ellenőrizni kell. Azt várjuk, hogy jelöljék meg az ellenőrzés módját és szereplőit. A kamarák összevonásáról: sok szempontot lehet felsorolni ellene, mellette. Megértem a történelmi szempontokat, megértem azt is, ami elhangzott, hogy a gazdaság eltérő rétegeiről van szó a három kamara állományában, és elképzelhetetlen ezek összevonása egy egységes kamarába. Úgy gondolom, hogy a magyar gazdaságról beszélünk. Az ezt megelőző időkben is elfogadott fogalom volt a gazdasági kamara, és attól, hogy pontosan és elsősorban az én nézetemben financiális szempontból - mert én sem értek egyet azzal, hogy különböző forrásátcsoportosítások lehetőségét vessük föl különböző kamarák között - a kamarák összevonásában burkoltan benne van a túlélés lehetőség e, ha szakmai tagozatokban gondolkodunk. Tehát egy egységes struktúrában - és ezt elsősorban jogi formának tekintem , míg az önálló szakmai tevékenységet - még egyszer mondom - önálló ágazatokként el tudnám képzelni, miközben pont az előbb említett kézműv es kamarák egyfajta pozitív diszkriminációban részesülhetnének, hiszen mindaddig, amíg megyékre vannak bontva, olyan kicsi a tagdíjfizető bázisuk, hogy vannak megyék, ahol bizony a kamarák nem tudják a tagdíjból - a legpozitívabbnak ítélt tagdíjfizető morá l mellett sem - az alapvető funkcióikat ellátni. Úgy gondolom tehát, hogy anyagilag is fontos kérdés lenne a kamarák összevonása, és nem biztos, hogy tényleg mindhármat. Az előző beszédemben is elmondtam, hogy és/vagy kapcsolattal meg lehet gondolni, hogy milyenfajta összevonásról beszélünk. Sokkal fontosabbnak tartom talán a területi összevonást, mert Magyarország kis ország, és a 19 megye önállóan különkülön kis gazdasági potenciált képvisel, hogy fenn bírjon tartani három különböző kamarát. Végezetül: e lhangzott a felkérés, hogy ne adjuk a nevünket egy ilyen javaslathoz. Azt hiszem, boldogan és bátran felvállalom, hogy ez a javaslat jó javaslat, hiszen ne a sorok mögött olvassunk, hanem azt olvassuk, ami ide le van írva! Mi azt mondjuk, hogy megérett az idő arra, hogy felül kell vizsgálni a kamarákat, az eddigi tapasztalatokat, és ez elsősorban a kamarák érdeke is. Itt reagálnék arra, hogy a kamarák nem kaptak lehetőséget arra, hogy ebbe belefolyjanak. Azt hiszem, máris elkezdtek dolgozni, és az érdemi vi ta majd a vizsgálat lefolytatása alatt és annak eredményeképpen a törvényjavaslatok idején lesz. Nem gondoltuk, hogy ez a javaslat ekkora nagy vitát kavar, mint amekkora volt, hiszen csak a "lenni vagy nem lenni" kérdést tettük fel: vizsgáljuke meg a kama rákat, vagy ne vizsgáljuk meg a kamarákat? Azt hiszem, pontosan az a vita, ami itt kialakult, indokolja azt, hogy a kérdés fontos, felül kell vizsgálni a kamarák működését, meg kell találni a kamarák számára azt a segítséget, azt a jogi környezetet, ami a további működést biztosítja. Hangsúlyozom: nem dolgozhatnak a kamarák a vállalkozók érdekében a vállalkozók ellenére. Meg kell tehát teremtenünk - és ez az egyik legfontosabb célunk - azt a fajta egységet és harmóniát, hogy a vállalkozók, akik a kamara tag jai, maguk érezzék fontosnak és magukénak a kamarát, és legyenek büszkék arra, hogy a kamarák tagjai lehetnek. Amíg ide nem jutunk el, addig nem tudnak igazán hatékonyan működni a kamarák. Persze én már az előző alkalommal is elmondtam, hogy nem csak a kam arák tehetnek arról, a kamarák is... Kényelmesek voltak a kamarai vezetők, biztosnak érezték a pozícióikat, ugyanakkor az első években nem tudtak - még egyszer mondom, önhibájukon kívül sem tudtak - megfelelő szolgáltatásokat nyújtani, miközben tagdíjat sz edtek. Úgy gondolom tehát, hogy szívesen adom a nevemet egy ilyen előterjesztéshez, felvállalom, és az igazi érdemi vitának akkor kell lefolyni,