Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VERES JÁNOS (MSZP):
2713 elmondottakból is számomra egyértelműen kiderült, hiszen ha köztestületként kívánjuk a gazdasági önkormányzatot működtetni Magyarországon - mint ahogy ez más országokban is működik , akkor feltehetően nem lehet ezt másként, mint kötelező tagsági viszonnyal folytatni a továbbiakban, hiszen ha nem kötelező a tagság, akkor nyilvánvalóan nem lehet köztestületi feladatokat ellátnia. (22.40) A kérdés megválaszolásá hoz többen hozták már példaként az uniós országok gyakorlatát, amely, mint tudjuk, eltérő, ilyen is, olyan is előfordul. Azonban talán azt érdemes itt is megemlíteni, hogy végül is Magyarország, amikor megpróbálta átalakítani a gazdaságát a jogszabályalkot ás sorozatával mintegy tíz évvel ezelőtt és azt követően is, jórészt a magyar hagyományokra is tekintettel, a németosztrák utat követte a jogszabályalkotásban, és ezen országok gyakorlata magyar viszonyokra történő adaptációjának lehet tekinteni a '94. év i gazdasági kamarákról szóló törvényt is. Én már csak azért is ennek a fajta logikának a továbbvitelét támogatnám, mert azt hiszem, hogy költségvetési szempontból is ez látszik racionálisnak a jövőt illetően. Hiszen amennyiben nem köztestület, ebben az ese tben nyilván nincs lehetőség arra, hogy a kamarák továbbra is csinálják azokat a közjogi feladatokat, amelyeket jelenleg csinálnak. Ebben az esetben nyilvánvalóan az államnak kell ezen feladatok ellátásának az anyagi feltételeit biztosítani. Azt tudom mond ani, hogy az 1998. évben egy megyei kamaránál az újonnan átvett feladatoknak a végrehajtására történő felkészülés mintegy 3040 millió forintos ráfordítással járt. Végig lehet számolni, hogy az országban ez körülbelül mit jelent. Az biztos, hogy százmillió s nagyságrendű pénzről van szó, talán nem felesleges azt megkockáztatni, hogy ha nem is egy évben, de néhány év alatt milliárdos nagyságrendű összegről van szó, amit nem biztos, hogy célszerű még egyszer bevállalni költségvetési kiadásként. A másik dolog, ami a javaslattal kapcsolatban megemlíthető, hogy én nem igazán térnék ki a gazdajegyzői dologra, hiszen azt Kis Zoltán az imént elég pregnánsan elmondta. Lényegében ez a kérdés eldől mára, pontosabban a költségvetés zárószavazásán vélhetően el fog dőlni, de úgy látszik, hogy a kormánypárti oldalon ezzel kapcsolatban egyetértés alakult ki. Tudomásunk szerint már rendelettervezet van arra nézve, hogy az átvétel milyen módon történjen, ennek az egésznek a lebonyolítása előkészítés alatt van, és nem látom okát annak, hogy ezt érdemes lenne a továbbiakban vizsgálni. Ugyanakkor egy nagyon érdekes kérdés, hogy a három típusú kamara közös szervezetbe történő integrálása, ahogyan az országgyűlési határozati javaslatban szerepel, mennyiben célszerű, mennyiben nem cél szerű. Én azt a körülményt mindenképpen mérlegelendőnek ítélem e kérdéskör kapcsán, amely a három kamara eltérő gazdasági helyzetét, eltérő szituációját, mint szerintem rendkívül súlyosan mérlegelendő szempontot figyelembe veendőnek tartja. Azaz, ha ez a k érdés komolyan felmerül bárhol, bármikor, akkor nagyon fontosnak tartanám azt is, hogy ezt a nem eltérő jelenlegi helyzetet kellő súllyal tudják figyelembe venni. Azaz semmiképpen nem tartanám azt célszerűnek, hogy az egyik kamaránál meglévő forráshiány eg y másik kamaránál meglévő forrástöbblettel egyfajta módon összeboronálásra kerüljön, ezt követően lehet azt mondani, a szaldó végül is pozitív, és minden szépen mehet tovább a maga rendjén. Én azt gondolom, hogy a kamarai törvény akkori megalkotásával, ame lyben jórészt vagy döntő részben egyetértés volt a '9094 közötti parlament záróévében, és a mostani módosítás, ami '97 decemberében zajlott, igazából egyetértéssel ment keresztül a parlamenten. Tehát azt gondolom, hogy az akkor megfogalmazott legfontosabb elvek, az azóta követett gyakorlat mind a gazdaság szerveződését, fejlődését előmozdító kamarai feladatok esetében, mind az üzleti forgalom biztonságát, a piaci magatartás tisztességét biztosító kamarai tevékenységben, amelynek természetesen az elmúlt éve k alatt csak a csírái indulhattak el, de rendkívül fontos momentumok történtek, hiszen a kamarák elfogadták a maguk etikai kódexét, elindultak a gazdasági önkormányzat önmagán belül zajló eljárásai, amelyek próbálják tagjaiknak ezt a fajta gazdasági szerep vállalását a korrekt üzleti magatartás keretein belül tartani, a kamaráknak az a tevékenysége,
