Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
2689 Nincs benn Rubovszky képviselő úr, ha itt volna, nyilván engem is megróna, hogy jövök ahhoz, hogy a kormány helyett próbálom beosztani a minisztériumok feladat- és hatáskörét. Távol áll tő lem ez a dolog. Viszont szeretném megjegyezni, hogy elvártam volna a kormányoldalon ülő építészektől és építésügyi emberektől, hogy ők megtegyék helyettem ezt a dolgot, és elvárom továbbra is, hogy tegyék meg helyettem. Tehát tisztelt építész, építésügyi k épviselőtársaim, nagyon szeretném, ha mindenki megfogadná Horváth László képviselő úr intelmeit. Itt az idő, cselekedni kell az építőipar érdekében is! (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni. (S enki sem jelentkezik.) Nincs jelentkező. Megkérdezem Bogár László államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Bogár László: Igen!) Igen. Megadom a szót. DR. BOGÁR LÁSZLÓ , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni valamennyi, az általános vitában felszólaló képviselőnek a konstruktív szándékot. Valóban úgy gondolom, hogy néhány kivételtől eltekintve érezhető volt ez a konstruktív sz ándék. Az pedig egészen önmagáért beszél, érdekes módon éppen egymás után hangzott el Csizmár és Bakonyi képviselő urak hozzászólása; bár természetesen mindketten kritikákat fogalmaztak meg - ez teljesen érthető egy ellenzéki felszólaló részéről , de azér t az tónusbeli különbség, ami a két hozzászólás között érzékelhető volt, azt hiszem, jól rámutat egy nagyon lényeges mozzanatra. Nevezetesen arra, amit talán úgy tudnék összefoglalni, hogy azt gondolom, a kormány sem ezen törvényjavaslat megfogalmazása sor án, sem pedig majd abban a viszonyában, amit tanúsítani kíván akár az ellenzéki oldalról is megfogalmazódó módosító indítványokkal kapcsolatban, nem szolgáltatott okot, és nem kíván okot szolgáltatni arra a hangnemre, amellyel Csizmár képviselő úr megközel ítette ezt a problémát. Annál is inkább nem - és ezt az előző, egy héttel ezelőtt elkezdődött általános vitában hozzászóló és a vita általános légköre is tanúsítja , mert nincs, ellenzéki oldalról sincs frontális szembeállás vagy szembehelyezkedés ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. A továbbiakban néhány, a vita során többször felmerülő kérdésre szeretnék reagálni. Több bizottsági kisebbségi vélemény, illetőleg egyéni hozzászóló is érintette - s talán ez volt a leggyakrabban említett kérdés - az Ifjús ági és Sportminisztérium létrehozásának egész problémakörét. Lényegében nem az új minisztérium létrehozásának tényét, hanem a szabályokban testet öltött, ha úgy tetszik, megjelenő eszmeiséget vagy gondolatiságot vitatták a legtöbben, amely hatásában az ifj úsági és sportigazgatás társadalmi mozgásterének szűkítését és egyfajta hatalomcentralizálást eredményezhet - hangzott el számos ellenzéki hozzászólásban. Emellett több hozzászóló a sportfinanszírozás általános rendezésének problémakörét is érintette, és t öbben szóvá tették morális oldalról is megközelítvén az új minisztérium létrehozásának konkrét módját, időzítését és személyhez kötöttségét mint kifogást. Ez utóbbit illetően az önkormányzati bizottságban elhangzottakat ismertető hozzászólás egyenesen az e setleges törvénysértés bekövetkezésének lehetőségére is utalt. Mindezekkel kapcsolatban két dologra szeretnék feltétlenül kitérni; egyrészt arra, hogy a kiindulási pont, az új minisztérium létrehozásának szándéka régóta, a kormány programjából is mindenki előtt nyilvánvaló volt. Másrészt kétségtelen az is, hogy az új minisztérium létrehozásának indoka nem önmagából és nem a minisztériumok számának öncélú szaporításából, netán új pozíciók teremtésének szándékából fakad, hanem a célja valóban az ifjúsági és s portirányítás egész rendszerének átalakítása, ésszerűsítése, hatékonyabbá és eredményesebbé tétele. E komplex feladat eredményes megvalósítása egyrészt indokolttá teszi egy speciálisan erre a célra létrehozott új minisztérium felállítását, másrészt szükség szerűen feltételezi a szakterület egészére, szervezeti és tartalmi elemeire egyaránt kiterjedő szabályozás bizonyos fokú komplex
