Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
2682 ifjúsági, akár szociálpolitikai vagy más társadalompolitikai terület; vagyis megvan a meghatározott, konkrét, egyértelmű feladata a kormányzatnak, megvan a határozott, pontosan körülhatárolt feladata és felelőssége a települési, helyi önkormányzatoknak, megvan a civil szervezeti körnek, megvan a szakmai intézményeknek, intézményrendszernek s magának az érintettnek is, ahogy az adott társadalompolitikai kérdésben az adott társadalompolitikai csoportnak, e gyénnek, családnak, közvetlen közösségnek is. Ha nem így működik a rendszer, akkor hasonlatos lesz az államszocializmus idején alkalmazott gyakorlathoz, amikor is az állam mindent vállal, az állam ezért összpontosít és központosít forrásokat, majd vállalás át nem teljesíti, és ezek a szereplők eszköz, lehetőség, felelősség és forrás híján megkísérelnek ugyan részt venni a problémák megoldásában, de erőtlenek, és éppen ezért nem hatékonyak. Az elmúlt 89 esztendő azt mutatta Magyarországon is, hogy ezekben a kérdésekben osztott felelősségre és osztott erőforrásokra van szükség. Ezért az a jó, ha a döntéshozatali mechanizmusokban a szereplők együttműködési kényszere, együttműködési - maradok a szónál - kényszere érvényesül, vagyis nem lehet egymás rovására hatá skört, forrást, lehetőséget elvonni, hanem mindenképpen össze kell illeszteni az érdekeket, a szándékokat, és meg kell kísérelni közös döntéseket hozni a lényegesebb kérdésekben. Amíg kialakult az ifjúsági területen a döntéshozatali és intézményi struktúra , ezt a következetességet hordozta magán, vagyis - idegen szóval - egy olyan komenedzsment struktúra jött létre, amelyben a kormányzat és a korosztályt képviselő, valamint a korosztályt támogató civil szerveződések kénytelenek voltak együttműködni, kénytel enek voltak érdekeiket egyeztetni, és az együttműködés és egyeztetett érdekek alapján a rendelkezésre álló állami források felosztása is bizonyos értelemben közösen történt. Ezt a konstrukciót kívánja ez a törvényjavaslat lényegében megváltoztatni, mondhat ni: következetességgel egy másik elvet kíván érvényesíteni ezen a területen, meghagyva az alapintézményeket, nem azt a logikát használja, hogy az érintettek maguk mondják meg, kik azok, akik az érdekegyeztetésben részt vesznek, kik azok, akik a döntéshozat alban részt vesznek, hanem a konstrukció lényege, amelyet a kormány elénk tárt, hogy majd a kormány kijelöli a saját partnereit, akikkel tárgyalni akar, majd a kormány kijelöli a civilek közül azt, akit a döntéshozatalban látni kíván. S aki nem polgár vagy nem polgári, akit nem kíván a kormány, aki a kormány sarkára lép, aki a kormányt kritizálja, az nemkívánatos ebben a struktúrában, azzal nem kell tárgyalni, azzal nem kell együtt ülni egy döntéshozatali mechanizmusban, annak kívül tágasabb, és annak a for rások közelébe se szabad keverednie. Ez a különbség a két logika közt, és ez tetten érhető léptennyomon, soronként, paragrafusonként a törvényjavaslatban. Erre szeretném felhívni a figyelmet. (20.10) A "Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács" elnevezé st - bár egy kormányhatározat használja az illetékes államtitkár együttműködési feladataként - ez a törvényjavaslat az új minisztérium, így a miniszter feladatai között már sajnálatos módon nem szerepelteti, és egyáltalán nem is akar tudomást venni arról, hogy csaknem négy éve létezik egy ilyen intézmény. A nem kormányzati oldalak szerint értelmes és hasznos módon, természetesen az új kormány erről nem akar tudomást venni. Csak megjegyzésül szeretném mondani, hogy amikor az ENSZ gyermeki jogokkal foglalkozó bizottsága a magyar helyzettel, vagyis a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20án elfogadott egyezmény magyarországi érvényesülésével foglalkozott a magyar jelentés alapján, akkor a '98. júniusi jelentésében úgy fogalmaz, hogy a bizottsá g üdvözli a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács felállítását, amely a kormány, az ifjúsági szervezetek, valamint a gyermekekről és a gyermekekért munkálkodó nem kormányzati szervezetek képviselőiből áll.
