Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
2681 Meg lehetett volna ezt tenni - és ez a második problémám a törvényjavaslattal , ha a kormány az itt érintett több mint 30 törvény érintetti körével, szakmai szervezetekkel, civil szervezetekkel konzultált volna. Konzultált volna egyfelől azokon a fór umokon, egyeztető mechanizmusokon, amelyeket különböző szintű jogszabályok ma is deklarálnak, és betartotta volna a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény előírásait, amelyek szerint az érintett társadalmi szervezetek véleményét a jogszabály előkészítés e során ki kell kérni. Ez nem történt meg. Ugyanakkor megtörtént az a cinizmus és az érintettekkel, így például a gyermek- és ifjúsági szervezetekkel szemben az az arcátlanul pimasz megmozdulás, hogy a kormány már régen benyújtotta ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek, amikor a múlt héten, kedves hangú levélben, ennek a törvényjavaslatnak a kivonatát megküldte a gyermek- és ifjúsági szervezeteknek, hogy várja a véleményüket. Akkor várja a véleményüket, amikor ez a törvényjavaslat már két hete az Orszá ggyűlés asztalán feküdt! Akkor várja a véleményüket, amikor elmulasztott velük egyeztetni az érintetteket érintő kérdésekben; s akkor, amikor nem hajtotta végre a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény előírásait. Úgy gondolom, hogy ez egyszerűen pimasz ság, egyszerűen a társadalmi partnerek semmibevétele, lebecsülése, amit - úgy gondolom - a kormány nem először csinál meg, és éppen ideje lenne, hogy észrevegye, ez az út nem járható! Az általános megjegyzések között szeretném említeni azt is: ez a törvény javaslat sajnos leplezni kíván olyan törvénysértéseket, amelyek az elmúlt fél évben gyakorlatként megjelentek a kormány munkájában, és ezeket a kisebbnagyobb törvénysértő lépéseket a kormány ezzel a törvényjavaslattal kívánja utólag legalizálni. Hogy péld át is mondjak: a gyermek- és ifjúsági alapprogramra vonatkozó, még hatályos törvényi előírás előírja, hogy az alapprogram tanácsát negyedévente össze kell hívni. Az alapprogram tanácsa májusban ülésezett utoljára, a Hornkormány által addig kinevezett prog ramtanács elnökének összehívásával. Azóta sem programtanács elnöke, sem programtanácsülés nem volt; több mint 100 millió forint pihen a gyermek- és ifjúsági alapprogram számláján, s a civil kezdeményezésekhez nem jut el abból a költségvetési keretből, amel y nekik jár, amelyet ez az Országgyűlés - vagy nem pontosan ez az összetételű, de a Magyar Köztársaság Országgyűlése - az 1998. évi költségvetésben számukra meghatározott. Úgy gondolom, ez nem járható út, hogy meglévő törvényeket, meglévő jogszabályokat se mmibe vesz a kormány, majd utána benyújtja ennek olyan típusú módosítását, hogy az eddigi jogszabálysértéseit utólag legalizálja. Ilyen volt egyébként, mondjuk, a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács semmibevétele az elmúlt hónapokban, amire voltam s zíves egy azonnali kérdés formájában felhívni a figyelmet, hogy hatályos jogszabályok írnak elő bizonyos együttműködést az érdekegyeztető tanács keretében, miközben az illetékes államtitkár közli, hogy ilyen alakulatot nem ismer a kormány - miközben az ő f eladatai között írja elő a mostani kormány, hogy működjön együtt ezzel az érdekegyeztető tanáccsal. Mindezek után néhány, a törvényjavaslat XIX. fejezetével, tehát a gyermek- és ifjúsági struktúrával kapcsolatos ügyben szeretnék észrevételt tenni. Elöljáró ban azonban hadd fogalmazzam meg gyorsan: magam is üdvözlöm az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozását, létrejöttét. Még azt is mondhatnám szubjektív megfogalmazással, irigylem a mostani kormánypárti oldalt, hogy volt ereje megcsinálni ezt a konstrukció t. Nekünk az elmúlt négy esztendőben csak arra futotta, hogy azokat a döntéshozatali mechanizmusokat és forrásokat létrehozzuk, amelyek ebben a bizonyos 1995. évi LXIV. törvényben, illetve a költségvetési törvényekben megjelentek. Valóban, előremutató lépé snek tartom a magam részéről szakmai tekintetben az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozását. A létrehozáshoz azonban - úgy gondolom - szervesen nem kapcsolódik a döntéshozatali mechanizmusok átalakítása. Itt néhány mondatos kitérőt is tennék, ha megenge dik képviselőtársaim. Úgy gondolom, valamennyi társadalompolitikai kérdésben egyre inkább az a szemlélet érvényesül Európában, és talán elkezdődött ez nálunk is: felfedezzük, észrevesszük, hogy osztott felelősség, osztott források és együttműködési kénysze r létezik a társadalomban, legyen ez akár gyermek- és
