Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
2662 Egészségügyi Minisztérium vezetői kevésszer szólaltak meg ebben a vitában (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Meg se szólaltak!) , legalábbis érdemük szerint. Az Állami Számvevőszék megállapításait segítségül híva újra szeretném bizonyítani, hogy a társadalombiztosítás költségvetése így, ebben a formában nem fogadható el. Engedelmükkel sorra v enném a legfontosabb megállapításokat: Az Állami Számvevőszék az összegző megállapítások között, noha valóban azt mondja, hogy feszes költségvetés, megvalósítható, reálisabb alapokon van tervezve, mégis megállapítja: az Egészségbiztosítási Alap esetében va lószínű, hogy a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatásának kiadási előirányzata már a költségvetési év kezdetekor, előre jósolhatóan nem lesz elégséges. Megállapítja továbbá, hogy a költségvetés hozzájárulásai nem fogják biztosítani a nem bizto sítottak egészségügyi szolgáltatásainak fedezetét. Megállapítja továbbá, hogy a vagyonértékesítésből származó bevételek teljesülése bizonytalan. Egy másik fejezetben kétségét fejezi ki, hogy az államháztartási törvény betűjének és szellemének megfelele az ilyen típusú vagyonértékesítés, ha meggondoljuk, hogy két forrást, illetve két feladatot is megjelöl; ebből az egyik, amely gyakorlatilag a teljes vagyonra vonatkozóan a felélt vagyont elosztja a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap köz ött, majd efölött megjelöli még, hogy a vagyonértékesítésből származó bevételek mely részét kell a Postabank úgynevezett garancialapjába befizetni. Tehát azt gondolom, itt már helyben találkozunk egy ellentmondással, hiszen a vagyonértékesítésből megjósolt , egyébként vagy teljesülő, vagy nem teljesülő bevételeknek már legalább két helye van a kiadási oldalon. A másik állami számvevőszéki kifogás - és emellett sem mehetünk el szó nélkül , hogy a törvényjavaslat nem mutatja be a társadalombiztosítás által fo lyósított ellátásokat. Szeretném elmondani, hogy a két táblázat - a költségvetés első hat melléklete mellett - nem része ennek a költségvetésnek. Ezt meg tudom érteni, hiszen a két táblázatban számtalan számszaki hiányosság található. Csak említeni szeretn ém, hogy néhány száz millió forintos tételben nem egyezik az 1. és 2. táblázat, és valóban pénzügyi bravúr kellett ahhoz, hogy végül is a kiadási főösszegek valahol összeérjenek. Az Állami Számvevőszék a részletes megállapítások között tételesen felsorolja , hol talál aggályokat a kiadási oldal tételeinek nem teljesülése területén. Azt mondja az Állami Számvevőszék, hogy a gyógyítómegelőző egészségügyi ellátás, a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatási előirányzata zárt előirányzattá minősítése nagy kockázatot jelent. Megjósolja, jobban mondva előrejelzi, hogy valószínűleg a kiadások itt lényegesen felül fogják múlni a tervezetet - erre képviselőtársaim a korábbiakban már utaltak. (18.30) Szeretném azt is elmondani, hogy a kormány, miközben zárol ja a gyógyítómegelőző ellátások fedezetéül szolgáló tételeket, úgy tesz, mintha az egész Egészségbiztosítási Alap 1 százalékára vonatkozó zárolás nem jelentené a gyógyítómegelőző ellátások - hiszen csak erre vonatkozik a zárolás - több mint 2 százalékát. Tisztelt Képviselőtársaim! Abból a 350 milliárdot alig meghaladó működésikiadástervezetből az a 6,9 milliárd mind a gyógyítómegelőző ellátásokból kerül zárolásra. Még kormánypárti felszólaló képviselőtársaim is aggályosnak találták ennek a zárolásnak a mértékét. Az egészségügy egy költséges ágazat; nem fordítható le az infláció automatikusan erre az ágazatra. A költségek robbanásszerűen emelkednek. A gyógyító ellátásokból a korszerű ellátások bizony nagyon drágák. Évek óta küszködünk azzal, hogy a szolgá ltatásokért fizetett díj nem fedezi a szolgáltatások költségeit. Ezért újra szükségesnek tartom elmondani, hogy ez a típusú finanszírozás ebben a rendszerben folyamatosan a működőképesség szélére sodorja az egészségügyi intézményeket.
