Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2655 bárki betekinthetett, ezt Suchman Tamás képviselőtársunk többször elmondta még kormányoldalról és most ellenzékben is. Az egyik ilyen nagyágyú a Magyar Nemzeti Bank bécsi leánybankja, a Kredit und Wechsel Bank, ennek a terhe 1990 és '9 4 között keletkezett. Azt, hogy ott valami nagy baj van, évek óta tudja mindenki, aki ért hozzá - és én biztos vagyok benne, hogy a Fideszben is vannak, akik értenek hozzá, már csak azért is, mert az államtitkár úr annak idején ott ült a bankkonszolidációv al foglalkozó vizsgálóbizottságban is, áttekintése nyilvánvalóan volt erről a kérdésről neki is, meg a Fidesz más szakértőinek is, akik a kormány részéről jelenleg különféle banki pozícióban ülnek. Ami a Postabankot illeti, erről ma már volt szó napirend e lőtt, és lesz is még sokszor. Azt persze, hogy a Postabanknak ma éppen mennyi a hiánya, és mennyi volt tegnap és mennyi lesz holnap, soha nem lehet előre tudni, mert ezek csillagászati ütemben növekvő számok. De egy dolgot ne mondjon senki: hogy amikor a v álasztási kampány folyt, és amikor a kormányt megalakították, akkor nem tudták, hogy a Postabanknál nagy baj van. Ezt mindenki tudta, mert hiszen lassan - mennyi? - több mint másfél éve, hogy a Postabanknál kitört a katasztrófa, azóta mindenki tudta, hogy itt nagy baj van, azóta mindenki tudta, hogy az államnak ebbe be kell majd szállnia. Minden újságolvasó tudta. Tehát az a kormány, az a párt, amelyik kormányzásra készült, tudta, hogy itt valami lesz, hogy itt valamilyen teher van. Ebből még semmi sem köve tkezik arra nézve, hogy itt mi az, ami rendben volt, és mi az, ami nem volt rendben. Ebből semmi sem következik arra nézve, hogy erre bárkinek rá kellene bólintania. (17.50) Erről nincs szó. Én csak azt állítom, hogy itt mindenesetre semmi váratlan a kormá nyt nem érhette ahhoz képest, amikor 7 százalékos növekedést ígért, és mindenkinek minden jót megígért a maga újsághirdetéseiben. Azt szeretném tehát hangsúlyozni, tisztelt Országgyűlés, hogy váratlan terhekkel, amelyek indokolnák azt, hogy ne lehetne több nyugdíjemelést adni, ez a kormány, a Fidesz vezette kormány nem találkozott szembe, amikor kormányra került. De még ha szembe találkozott is volna, tisztelt Országgyűlés, amikor én egy órával ezelőtt Harrach Péter miniszter urat hallottam arról, hogy itt a mostani ellenzék miket meg nem enged magának, és eljutott a határra, még arra gondoltam, hogy néhány idézettel fogok neki kedveskedni a korábbi ellenzék bizonyos kijelentéseiből, de miután beszéde elmondása után távozott körünkből, ezek után most eltesze m ezt egy olyan alkalomra, amikor ő is jelen lesz, hiszen az államtitkár úr, aki most a kormányt első helyen képviseli, pontosan tudja, hogy miket mondott az előző ellenzék, mert része volt annak, és végigülte a parlamentben ezeket az ellenzéki beszédeket. Én tehát ezekkel az idézetekkel most nem fogom önöket fárasztani, noha előkészítettem őket, hanem csak annyit mondok, hogy amikor a magyar gazdaság a legsúlyosabb válságban volt, amikor a jobboldal éppen távozott a hatalomból, 1994 nyarán, és amikor a kor mányzását elkezdő szocialistaszabaddemokrata koalíciónak egy hasonló dilemmával kellett szembenéznie, hogy vajon abban a súlyos válsághelyzetben, amikor éppen nem egy kiegyensúlyozott növekedéssel nézett szembe a magyar gazdaság, amikor úgy nőtt 5 százalé kkal a gazdaság, hogy közben az egyensúly is javult, hanem egy fenyegető pénzügyi válsággal nézett szembe a gazdaság, hogy abban a helyzetben meg kelle adni azt a nyugdíjemelést, ami a hatályos törvény szerint jár. És akkor a HornKunczekormánynak is azz al a kérdéssel kellett szembenéznie, amivel most önöknek. Sajnálom, hogy Selmeczi Gabriella államtitkár éppen távozik, holott arra szerettem volna emlékeztetni, hogy ő mit mondott abban a '94 nyári vitájában (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) , meg Torgyán József jelenlegi miniszter úr mit mondott, meg a Magyar Demokrata Fórumot képviselő Kis Gyula mit mondott. Valamennyien azt mondták, hogy ami a törvény szerint jár, azt meg kell adni. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Tudom, tudom, tudom, elnézést kér ek, közben megjött az államtitkár asszony. (Selmeczi Gabriella az ülésterem bejáratához közeli kormánypárti széket foglalja el.) Tehát mindenkinek az volt az egyértelmű álláspontja a Ház jobboldalán, hogy ami
