Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2652 De az már, tisztelt Országgyűlés, hogy ezzel a lépéssel elzárták volna a pazarlás c sapjait, ebből a költségvetésből mindenesetre nem derül ki. Tehát a tbköltségvetés nem azt mutatja, hogy itt azáltal, hogy megszűntek a tbönkormányzatok, valami hirtelen változás következett be az egészségügyi és nyugdíjkiadások alakulásában - különösen az egészségügyiekében, mert hiszen a nyugdíjjal kapcsolatban korábban sem nagyon voltak ilyen vádak - tehát azt gondolom, vagy eddig sem volt olyan nagy a pazarlás az egészségügyi költségvetésben, mint amennyit ez az állítás feltételez - én ezt nem állítan ám , vagy most sem sikerült önmagában ezzel a lépéssel valami radikális fordulatot elérni. Mindenesetre érdemes lesz tovább gondolkozni azon, hogy vajon ezáltal megtörténte az a fordulat, amiről oly sokat beszéltek és amit a kormány vezető politikusai az elmúlt hónapok legnagyobb vívmányának tekintenek. Elfogadom azt, hogy ha megfelelő új rendszerrel sikerül majd fölváltani azt, ami volt, ha valóban lesz a nyugdíjreformot követően egy egészségbiztosítási, egészségfinanszírozási reform, akkor bekövetkezhet egy változás a trendben, de önmagában az a tény, hogy az önkormányzatokat megszüntették, ezt biztosan nem hozta meg. Egy költségvetés - legyen szó akár a nagy költségvetésről, akár a társadalombiztosítási költségvetésről - egy normálisan működő, folyamato san élő, lassan, de biztosan növekvő gazdaságban mindig csak a növekmények megváltozott elosztásáról szól. Hacsak forradalmi változások, nagy válságok nem következnek be - és az 1999. év biztosan nem a nagy válságok és reményeink szerint nem is a forradalm i változások éve , tehát ha a költségvetéseket vizsgáljuk, értékeljük, akkor mindig a növekmények eltérő elosztásáról van szó. Ebből a szempontból vizsgáltuk az elmúlt héten a központi költségvetést is, és ebből a szempontból kell vizsgálnunk a társadalom biztosítási költségvetést is. Én ebből a szempontból az egészségügyi alap költségvetésének csak egyetlen kérdéséről szeretnék beszélni, arról a kérdésről, amiről itt a legtöbb szó esett a múlt csütörtöki vitában, ez a gyógyszerkérdés. Mert látjuk - Surján László büszkén mondta , hogy 20 százalékos emelkedés van a gyógyszerkasszában. Ez igaz ahhoz a tavalyi tervszámhoz képest, amiről mindenki elmondta tavaly is, hogy alátervezett tervszám. A tényszámhoz, pontosabban a várhatóhoz képest nem 20 százalékos, ha nem 2 százalékos a növekedés, ezért helyesen mutatott rá számos fölszólaló a Ház mind a két oldaláról, hogy itt az alátervezést ismétli meg ez a költségvetés. A különbség a tavalyihoz képest az, hogy idén ezt másképp, más jellegű számként állítják be a köl tségvetésbe, amit úgy nevez a szakzsargon, hogy bezárják vagy lezárják a gyógyszerkasszát, amivel azt akarják mondani - nem tudom, hogy ezt tényleg gondoljáké is , hogy nem lehet túllépni ezt a költségvetést. Nekem mint közgazdá sznak persze ezt örömmel kellene fogadnom, és a Pénzügyminisztériumban dolgozó közgazdász kollégáimnak gratulálnom kellene ehhez a bátor elszánáshoz, mert hiszen mindig szerettem - akik hallottak engem már ebben az Országgyűlésben költségvetési kérdésekről beszélni, azok tudják, hogy még saját frakciómmal szemben is szeretem - óvni a költségvetés egyensúlyát, és szeretem a kiadások mérséklését, és módosító indítványaim is rendszerint a kiadások mérsékléséről és nem többletkiadásokról szoktak szólni, tehát a zt várhatják tőlem, hogy én majd ennek nagyon örülni fogok. De ugyanakkor meg kell hallanom azt a teljesen jogos észrevételt - hangsúlyozom, a Ház mindkét oldaláról , hogy mi lesz, ha ez a pénz nem lesz elég. Akkor mit fog mondani a kormány? Azt fogjae m ondani, hogy októberben, novemberben, decemberben már nem lehet fölírni a gyógyszereket a rászorulóknak, vagy azt fogja mondani, hogy módosítani kell a költségvetést, vagy mit fog mondani? Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, már ezen a gyógyszerügyön is l átnunk kell azt, hogy bár a társadalombiztosítási költségvetést ugyanúgy költségvetésnek hívják, mint a kormány költségvetését és azon belül mondjuk a honvédelmi vagy az útépítési vagy az oktatási kiadásokra vonatkozó költségvetési számokat, de valójában a társadalombiztosítási költségvetés valami egészen más. Nem tudom, emlékezneke még idősebb képviselőtársaink arra, hogy annak idején egy neves - hogy mondjam - grúz közgazdász azt mondta, hogy a mi terveink utasítások és nem találgatások,
